Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
1994-ben nagy örömmel figyeltem föl Ritoókné Szalay Ágnes „A veszprémi Camena" című tanulmányára, amely a reneszánsz kori Veszprémbe enged bepillantást. Az ifjabb Vitéz János, az esztergomi érsek Vitéz János unokaöccse és pártfogolja, Mátyás szentszéki követe, 1480-ban megkapta a szerémi, majd 1489 nyarán a veszprémi püspökséget. Ahogy korábban őt nagybátyja taníttatta Itáliában, az ifjabb Vitéz János is gondoskodott unokaöccsei taníttatásáról, emellett több költőt is támogatott. 1493/94 telén, veszprémi rezidenciáján vendégül látta Girolamo Balbi olasz humanista költőt, aki egy 1494-ben kiadott kötetének számos versében idézi fel veszprémi élményeit. E versek egyike egy szépen felújított díszkút dicsőítése, melyet a tanulmány szerzője Balbi plasztikus leírásából kiindulva, 1863-ban végzett ásatások adataira támaszkodva a középkori oklevelekből már jól ismert Káma-kúttal azonosít. Kislány koromban naponta jártam el az akkor már (nem tudom, miért?) Koma-kútnak nevezett, eléggé elhanyagolt környezetben álló kút mellett, de mióta Szalay Ágnes tanulmányát ismerem, szeretek úgy gondolni erre a helyre, ahogy ő leírja. „Tehát a hegy lábánál, jóval a mai szint alatt volt valaha a kút. Őstölgyes vette körül, ide jártak itatni a környéken legeltető pásztorok. Igazi bukolikus táj. Az épületmaradványok arra mutatnak, hogy a kút fölött tetőzet volt, talán valami csarnokszerű építmény. A kút faragott kőpárkánya bizonyosan 1500 előtt készült. Ha ez a kút volt a Veszprémbe települt Camena ihletet adó forrása, akkor itt jött össze a püspök baráti társasága. Itt olvasták az új költőket, közöttük a házigazda hírneves vates-rokonát, Janus Pannoniust. Olvasták persze a régieket is".4 - Jó lenne bekukucskálni abba a régi Veszprémbe! A veszprémi Komakút az 1950-es években 4 Ritoókné Szalay 1994:101—109. 16
