Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

rán, s mivel én mindenféle zenét könnyen megjegyeztem, még ma is sok részletet fel tudok idézni ezekből a műsorokból. Nehezebb dolgunk volt a „Csapást mérünk az agresszorokra" című kínai operával, mert ezt az eredeti szöveggel adták, s a dallama se volt éppen fülbemászó, így találtuk ki az egy-két hangból álló dallamra, a metronómszerű ritmusra a „csapást mérünk ha-ha-ha-ha agresszorokra-ha-ha-ha" szöveget. A sok kötelező műsor mellett természetesen voltak más, valóban értékes zenei és egyéb műsorok is, ezek között a kor kiváló előadóművészeinek, operaénekeseinek felvételei, vagy hangverseny-, és operaközvetítések szerepeltek. A zenei műsorokban helyet kaptak a baráti szocialista országok klasszikus szerzőinek művei is, ennek köszönhetően ismertük meg Smetana, vagy Dvorák műveit. Emlékszem, az Eladott menyasszony című opera egyes részleteit együtt énekeltük az előadókkal. Anyu nagyon szerette a nagy orosz operákat, kedvence a Polovec táncok volt Borodin Igor hercegéből, ezt Laci meg is vette neki az egyik karácsonyra egy használt „His master's voice" lemezen. Én pedig sok más zenemű mellett úgy 13 éves koromban szerettem bele Mascagni Parasztbecsületébe, annak is főleg a siciliana részletébe, ami átvezetett az olasz kultúra, az olasz táj, az olasz emberek, az olasz életérzés iránti örök szerelembe.

Kirándulás az Alsóerdőbe.

Hátul: De Chátel Marika és Judit és Pali bátyám. Elől: én és Regensperger Imrus

151