Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
X Kellemes emlékem 1948 nyaráról, amikor a vállalat balatonkenesei üdülőjében töltött az egész család két hetet, amire emlékeim szerint később nem volt példa. Azért is emlékezetes ez a nyaralás, mert bátyáim segítségével itt tanultam meg úszni. Ebben az időben már elkezdődött a nők tömeges munkába állításának előkészítése. Ahogy az iskolák államosításának, a szerzetesrendek könyörtelen megszűntetésének, úgy ennek is Révai József volt a felelőse. Anyu sokszor idézte egyik rádió beszédében elhangzott mondatát: „ma már nem ideál az otthon harisnyát stoppoló háziasszony." El lehet képzelni, hogy egy családjának, háztartásának élő háziasszonynak milyen rosszul eshetett, hogy az ő addigi tevékenységéről úgy beszéltek, mint valami értéktelen, felesleges időtöltésről. A kor ideálja a traktoros lány, a szövőnő, sőt a bányászlány lett, aminek hátterében egyrészt az állt, hogy a nők ideológiai nevelése könnyebben ment a munkahelyeken, másrészt a keresetükre valóban szükség volt, mert egy fizetésből egyre nehezebb volt egy családnak megélni. Anyu mindenképp otthon akart maradni. Szerencsére kapóra jött, hogy megkaptuk használatra az addig Blaskovich bácsi által használt felső telekrészt. Ez a kert azonos méretű volt azzal a telekkel, amelyiken a ház is állt, így művelése nagyon sok munkát igényelt, de Anyu, aki a kerti munkát amúgy is szerette, inkább vállalta ezt, kiegészítve az állattartással, mint azt, hogy naponta munkába járjon, ki tudja milyen körülmények közé. Csibé, vagyis Margit néni, aki a szomszédból látta a mi életünket, ezt állapította meg: „mer' emmagá- nak (ez magának) nem csak kert, hanem szanatuórium" (szanatórium)", és azt hiszem, szokás szerint igaza volt. Laci végezte a villanyszerelő tanfolyamot, mi Palival jártunk az újjá alakult iskoláinkba, és úgy emlékszem, ez volt az utolsó év, amikor még Rézi is nálunk volt. Tőlünk egy veszprémi családhoz került háztartási alkalmazottnak, majd szintén ebben a minőségben Almádiba, Györgyi Dénes építészékhez, de továbbra is kapcsolatban maradtunk. Laci legközelebbi barátai közül Zakariás Oszkár már a Zeneakadémia zongora tanszakán tanult, de többen jártak úgy, mint ő, hogy nem vették fel őket az egyetemre, így aztán munkát vállaltak. A De Chátel lányok közül Marika után még Judit is be tudta fejezni az Angolkisasszonyoknál az ötéves tanítónőképzőt, Ágnes viszont már az államosított Líceumban érettségizett, ő nem is készült tanítónői pályára, más területen szeretett volna tovább tanulni. 137
