Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

I

Az 1848-as forradalom centenáriumára állított emlékmű a Palotai téren a mai nagy körforgalom helyén

Ugyancsak a centenárium tiszteletére szervezték Gyulán a középiskolai néptánc csoportok versenyét, amelyen a Piarista Gimnázium csoportja is indult. Anyu természetesen oda is elkísérte az együttest és lelkesen követte fellépéseiket, amelyek óriási sikereket arattak. Ahogy ő elmesélte, mindenki őket várta az első helyre, de végül csak negyedikek lettek. Sokan gondolták úgy, hogy ebbe a döntésbe már beleszólt a politika, vagyis egy egyházi iskola csoportja semmiképp nem győzhetett, de még magasabb helyezést sem érhetett el.

A sok szép ünnepi rendezvény után júniusban véget ért a tanév. Laci is leérettségizett, majd várta az értesítést a Budapesti Műegyetemre beadott felvételi kérelmének eredményéről.

1948. június 16-án az Országgyűlés megszavazta az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényt, így Laciék osztálya volt az utolsó, amelyik még a Veszprémi Piarista Gimnáziumban érettségizett. Lacit az egyetem arról értesítette, hogy felvételt nyert a Vülamosmémöki Karra. Ezután a rádióban elhangzott Révai József beszéde, melyben azt kifogásolta, hogy az egyetemek hallgatói között még mindig túl sokan vannak az értelmiségi szülők gyermekei. Pár nap múlva Laci újabb értesítést kapott, amely az előzőt adminisztrációs tévedésnek minősítette. Ekkor úgy döntött, ha nem lehet mérnök, lesz villanyszerelő. Jelentkezett is inasnak, s mivel érettségivel rendelkezett, egy év után meg is szerezte segédlevelét. A következő évben aztán már valóban felvették az egyetemre. Utólag hasznosnak is bizonyult, hogy a mérnöki diplomája mellé a villanyszerelés gyakorlati részét is megismerte.

129