Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Veszprémi vagyok?

Veszprémi vagyok?

Válaszom a könyv címére, hogy igen! Nem itt születtem, 50 éve nem itt lakom, de veszpréminek érzem magam. Kedves emlékeim vannak szülőfalumról, ahol 9 éves koromig éltem. Lefutottam pályám érettebb korú szakaszát a Székesfehérváron és Budapesten töltött, összesen negyedszázados szolgálatom teljesítésének elégtételt adó érzésével. Mindezek az évek viszont messze nem adták meg számomra a jó közérzetnek azt a gazdagságát, amit a Veszprémben töltött 25 év alatt éreztem. Pedig itt éltem át a második világháború megpróbáltatásait, a Rákosi-hatalom félelmeit és nélkülözéseit. Mégis úgy éreztem, hogy itt vagyok igazán otthon a fordulatokkal teli változó világban. Magyarázatként tűnhet, hogy ez természetes, hisz itt kaptam meg a családi összetartás biztonságot nyújtó támaszát a gyermekévekben, itt éltem meg villogó diákéveket, a pályakezdés büszke izgalmait, a párválasztás és családalapítás szépségeit. A teljességbe valójában ennél több tényező is beletartozik. Elsősorban arra a többletre gondolok, ami belém ivódott biológiai és érzelmi fejlődésem hajlékony szakaszában a táj, a Bakony és a Balaton találkozási területének atmoszférájából, a társas élményekből, a közös emlékek csak itt lehetséges felidézéséből. Ez visszavisz az évek múlásával csak tovább erősödő otthonosság légkörébe, amitől már soha nem szabadulhatok meg, mert túl sokat szívtam be ebből a levegőből. Ez a belső hatás adott késztetést már eddig is arra, hogy visszaemlékezéseimet papírra vessem. Most is ebbe a helyzetbe kerültem egy tiszteletreméltó biztatás segítségével.

9