Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Veszprémi lettem - Városkép emberekkel, öltözetekkel
Gyerekkorom városának emlékeimben történő fölidézésekor gyakran felmerül bennem, hogy talán túlzóan szubjektív vagyok a múlt szépítésében. Pár éve kaptam egy kis igazolást, amikor könyvtáros húgom jóvoltából megismertem egy nálam jóval mérvadóbb meglátá- sú írást Veszprémről, amit Móricz Zsigmond vetett papírra 1928-ban egy látogatása után. Ebből valók a következő idézetek: „(...) Vára már Szent István korában vár volt, még ma is vannak ősi emlékei, de inkább Mária Terézia kora uralkodik benne. Magában az élő városban viszont a múlt század nyolcvanas éveinek az építő ízlése uralkodik. (...) Az egész városban a legszebb polgári jómód látszik. Valóságos magyar Graz (...) Lakóinak nagy része hivatalnok elem, mely legfeljebb szolidan élhet, de tobzódásnak, fényűzésnek, nekiszilajodásnak semmi tere. A főpincér panaszkodik, hogy itt nem mulatnak az urak. (...) Ez egy más ország. Éppen olyan kultúrvilág, mint a nyugat, csak éppen magyarul beszélnek."5 Hengeres formája miatt gömbölyű trafiknak neveztük a Püspökkert kerítésének délkeleti sarkán álló utolsó körpavilont, amiben olvasni valókat és dohányárut kínáltak. Kicsi kirakatában piff-puff Cowboy ponyvaregények voltak láthatók, ilyenek közül néhány rongyosra olvasott példány körbejárt a fantáziáié kisdiákok kezei között. Tanáraink ezt nem nézték jó szemmel, helyettük Ijjas Antal katolikus szellemiségű író„Uj élet" jelzésű, az előzőkhöz hasonló formátumú kisregényeit ajánlották. A Püspökkertnek volt egy lépcsős lejáratú kapuja a Korona (ma Hungária) étterem terasza mellett. A háború előtt ugyanis, ahogy az a régi képeslapokon is látszik, a kert mélysége a Megyeház utca járdaszegélyéig terjedt. Az a kovácsoltvas kerítés határolta, aminek maradéka ma is megvan a Megyei Könyvtár (azelőtt jószágkormányzó- sági palota) és a mostani lejáró között. A Korona-terasz melletti kapu két oldalán moziba hívogató hirdető állványokat helyeztek el. Az egyik esti kivilágítású üvegszekrény volt, ebben a filmek jeleneteiből válogatott fényképeket cserélgették, a másikba szöveges plakátokat helyeztek. A városi mozi akkor már az Óvári utcai újabb épületben működött, bejárata két oldalán ugyancsak kivilágított képszekrények voltak. A mozi akkor úgyszólván az egyedüli folyamatos szórakoztató és kulturális szolgáltatás volt a nyomdai termékek mellett. Állandóan telt házzal mentek a műsorok, jegyet többnyire csak elővételben lehetett kapni. Rendkívül termékeny volt akkor a magyar filmgyártás, 5 Móricz 1958. 546-549. 46
