Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Veszprémi lettem - Kapcsolatok és események Veszprémbe érkezésünk után
Gondolatban visszatérek az elsőként megismert pajtáshoz Kafferhoz, mert ő ismertette meg velünk a még érintetlen szépségű Fejes-völgyet és az Ördögárok nevű agyagfejtőt. Vele mehettünk el először a múzeumba, a korcsolyapályára, a vidám, műsoros cserkészünnepségekre és a veszprémiek új büszkeségét, a fenséges látványú Viaduktot is megnézni. Első veszprémi karácsonyunkra látogatóba érkezett hozzánk anyai nagyanyánk fiával, Józsival és férjével, akit a családban mi is Apának hívtunk. Bár akkor, 1939. év végén már folyt a világháború, mi egyelőre még békebeli hangulatot éreztünk a nagy családi együttlétben megélt örömünkben, ami az új otthonunk fölavatását is jelentette. Naiv módon az meg sem fordult a fejünkben, hogy mi is belekerülhetünk a háborúba, ráadásul még reméltük a trianoni döntéssel elcsatolt országrészek visz- szaszerzésének folytatódását is. Karácsony elmúltával megízleltük az első veszprémi telet, ami már csak azért is keményebb volt a megszokottnál, mert ismétlődő rohamai a Bakonynál lezúduló szélviharokkal párosultak. így teltek napjaink a következő év februárjának elejéig, amikor újabb vendéget fogadtunk bizonytalan időre, ezúttal Iregszemcséből. Szemesi néni, a bennünket is világra segítő iregi szülésznő volt a várt személyiség, akihez édesanyám ragaszkodott a pár nap múlva esedékes szülése levezetéséhez. A túlhordás miatti türelmetlenség után, egy nagy havazást követően 1940. február 18-án késő este végre megérkezett a testvérhúgunk, akit Ágnes névre kereszteltek. Újabb örömteli napok következtek a kibővült családban, majd megint jött az izgalom, megérkezik-e a keresztelő kijelölt időpontjára Pécsről Annus néni a hófúvásokkal veszélyeztetett vonatközlekedés bizonytalanságában? Végre ez is rendben lebonyolódott. „Tóth tiszi" ahogy a veszprémi diáklányok hitoktatójukat nevezték, vagyis Tóth László tisztelendő úr, a Regina Mundi templom első plébánosa, a későbbi veszprémi segédpüspök a Szent Mihály székesegyházban megkeresztelte Ágnest. Lassanként szüleim is bekapcsolódtak veszprémi társasági életükbe. Édesapám erre különösebben nem törekedett, amit ez ügyben tett, azt vagy munkaköri kapcsolatok indokolták, vagy édesanyám kedvtelésének felélesztésére szánta. Börzsönyi Stuka osztálytársam figyelem- felhívása révén ismerkedtek össze édesanyáink. Börzsönyiné Márika néni hívta meg szüléimét társaságuk képviseletében a havonta tartott mérnöki-összejövetelekre, amelyeknek helyszíne a Korona (később Bakony) Szálló zenés étterme volt. Itt a szórakozáson kívül ismeretségeket kötöttek és további barátkozások alapozódtak meg. Mindezekkel együtt édesanyánk nehezen szokott meg Veszprémben, hisz ott kellett 38
