Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Veszprémi lettem - Kapcsolatok és események Veszprémbe érkezésünk után
Kapcsolatok és események Veszprémbe érkezésünk után Az első veszprémi emlékkép berögződésében különösen meghatározók voltak a környékbeli fiúkkal való ismerkedések. Ezekben többnyire ők voltak a kezdeményezők és érdeklődők, látván, hogy mi ott a Nándor telepen újak vagyunk, de én is szívesen vettem a közeledésüket, hiszen egy csapásra jó barát és társaság nélkül maradtam. Érdekeltek a tájékoztatásaik is a városról, a közeli séta- és távolabbi kirándulóhelyekről. Első pajtásunk a kerítéssarok- szomszédunkban lakó Németh Péter volt, egy évvel idősebb mint én, tehát már első gimnáziumba járt. Ő egyedüli gyerek volt, nyilván ezért is kívánt barátkozni, amit édesanyja is szívesen vett. Pali öcsémnek még jobban imponált Péter barátsága, mert úgy vélte, ezzel őt is nagyfiúnak nézik. Az csak néha mérgesítette, hogy Péter éppen a kisfiús mivoltát figurázta ki nagy kacajok közepette. Mindezek ellenére jól megvoltak egymással, a gyakorta mérgelődő Palika és a szeretetét élcelődés mögé rejtő „Kaffer", akit ezzel a kizárólagos névvel ruházott fel Móni Gyurka, a város felőli második szomszédunkban lakó fiú. Gyurka viszont a „Maki" nevet kapta és erre hallgatott társaitól a gimnáziumban is, ahol kettővel felettem járt. A Nárdsz utcai lakásunk bejáratánál Pali, Ágnes én 36
