Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Létezésem eredete - Özvegysors, árvaság, háborús nélkülözések anyai ágon
Özvegysors, árvaság, háborús nélkülözések anyai ágon A 23 évesen megözvegyült és két kicsiny korú kislányt egyedül nevelni kényszerült nagyanyám nehéz helyzetét szabás-varrási munkák elvállalásával próbálta enyhíteni. A szerencsétlenségben szerencsének számított, hogy erre a foglalkozásra már házasságkötése előtt felkészült és képesítést is szerzett. Gondolni kellett neki arra is, hogy gyermekei ne apa nélkül nőjenek fel. Férjének egy sport-barátjával lépett újra házasságra, de a szerencsétlenség tovább üldözte, a második férje is elhunyt 1 év után. A nehéz sors akkor tetőződött be, amikor a növekedő kislányokkal már az első világháború nélkülözéseinek éveiben jártak. Édesanyám többször fölelevenítette emlékezéseiben azokat az időket, amikor az iskolába járás elfoglaltságai mellett rendszeresen sorba kellett állni minden közszükségleti cikk, vagy élelmiszer megszerzésére az üzletek előtt, ha egyáltalán kapható volt az, amit kerestek. Ezen a téren Budapesten nehezebb is volt a helyzet mint vidéken, ahol a háztáji tevékenységekkel könnyebben tudtak segíteni magukon a családok. Budapesten a háborús helyzet és a társadalmi zavargások is koncentráltabban jelentkeztek és tovább tartottak mint vidéken. Gondoljunk csak az 1919-es Tanácsköztársaság radikalizmusára, a román megszállásra és általában a nyugodt életkörülmények hiányára, abban a lelki traumában, amely a trianoni döntés miatt az egész nemzetet nyomasztotta. Nagyanyám bármennyire is igyekezett egyedül állni a sarat, józanul belátta, hogy boldogulásukhoz szükségük van jó egzisztenciájú férfi családfőre. Ezt megfontolva 34 éves korában férjhez ment Stephan József kárpitosmesterhez, aki akkor már jó hírű iparos volt ebben a keresett szakmában. Kiegyensúlyozódni látszott ezután nagyanyámék élete, ám egy-két év múltán egy érdekes átmeneti kitérő alakult ki az életvitelükben. Stephan nagyapa megrendelői között tehetős ügyfelek is voltak, közöttük Gróf Jankovich Bésán Endre, aki 1920 körül a következő ajánlatot tette nagyapámnak: „- Stephan úri Nekem a Somogy-megyei Öreglakon van a kastélyom, aminek berendezéseit, bútorzatát rendbe kellene hozni, kertes lakást is tudnék Önöknek ott biztosítani. Költözzenek le Öreglakra a családjával, ahol nemcsak Önnek, hanem leányainak is tudnék munkát adni.- Köszönöm a meghívását Gróf úr, de hát most hagyjam itt a budapesti vevőkörömet amikor már jól megismertek?- Ne aggódjon Stephan úr! A Tanácsköztársaság képviseletében megjelent „hívatlan vendégek" akkora pusztítást vittek végbe a kastélyomban, hogy ott évekig lesz Önnek munkája és ellátása..." 18
