Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Újra szorosabb veszprémi kapcsolatban
Újra szorosabb veszprémi kapcsolatban Hazatérésnek is nevezhetném a nyugdíjba vonulásom után kezdődő éveket, amelyekben Ágnes példáját követve gyors átmenettel kapcsolódtam be a káptalanfüredi bázis életvitelébe. Új feladataink zömét a kertészkedésben jelöltük ki, de itt végeztük ezután a más, gyakorlatias, vagy szellemi teendőinket is. Ez utóbbi nálam főleg életpályámra visszatekintő iskola- és üzemtörténeti írások szerkesztésében valósult meg, ami igen jól társítható volt a kedvem szerint ütemezett, sikerélményt nyújtó fizikai munkákkal. Rásegítő hatású volt bennünk az a tudat és érzés, hogy mindezen tevékenységeket a Bakony és Balaton ölelkezésébe tartozó, számunkra otthonos tájon, indulásunk városának közelségében végezhettük. Unokáink itteni gondozásának örömeiről már tettem említést, növekedésükkel ez a kapcsolat csak tovább szépült. A családi és baráti összejöveteleink is kedvezőbb adottságokkal tarthatók meg itt, mert a fogadó tér a ház körüli árnyas kertre is kiterjedhet. Nem sorolom tovább, hogy mit jelent reggel a napfény tükröződése a Balatonról az ablakon át, vagy alkonyaiban az alsóörsi erdős hegyoldal látványa a kertből. Tömören kifejezve itt egyszerűbb és jobb élni! Ezért töltjük itt az évek átlagosan 8-9 hónapját e sorok írásakor immár 25 éve. Utolsó kép Gáborral Kanadába történt végleges kiutazása előtt 1993 januárjában. Személyek: Gábor, Pávics sógor, az unokája, Horváth Zsófi, Péter, Miklós, Horváth Andris 168
