Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Munkahelyi előrelépés Veszprém elhagyásának keserű érzésével - Második nagy lépés: a Budapestre szóló ajánlat elfogadása
A behavazott kert örömei Káptalanfüreden Ha a nagycsaládi kapcsolatokban lehet aranykorról beszélni, akkor az nálunk az elkövetkező évek voltak. Ágnes kezdő nyugdíjas éveit az unokák gondozásának gyakori átvállalása tette széppé, télen az új budapesti lakásban, nyáron Káptalanfüreden. Ha befagyott a Balaton, és behavazottá vált a táj, téli időben is gyakorta töltöttünk pár napot a felfűtött házban, amelynek környezetében téli sportolást is folytathattunk. Egyszerre voltak közel hozzánk a gyermekeink Budapesten, és a testvéri rokonság Veszprém környezetében. Ez utóbbihoz visszamenőleg jegyzem meg a következőket. A családi összejövetelek szüléink nevelési metódusa következtében alapozódtak meg kezdetek óta. Édesapánk ebben csendes szemlélő volt, aki mindig elismerő mosolyával fejezte ki dicséretét, ha valami sikeres dolgot tettünk. Segítőkész volt, ha úgy látta, hogy valamilyen tervünk megvalósításában közreműködhet. Az építkezésünknél műszaki rajzokat készített, ötleteket adott, és fizikai munkájával is hozzájárult a megvalósításhoz. Édesanyánk konyhaművészetét csillogtatva ünnepélyes uzsonnák, gyermekzsúrok megrendezésével fogta össze a nagycsaládot. A káptalanfüredi találkozási centrum kialakulásával ezek az együttlétek új, és kedvező lehetőségeket kaptak. Házasságkötésük előtt Veszprémben lakó testvéreink is gyakori hétvégi „vendégmunkásai" voltak az építkezésünknek, amit a közbeiktatott strandolások is vonzóbbá tettek. Később is szép nyarakat töltöttünk itt együtt Ágnes szombathelyi nővérével és kislányával, Éva húga pedig a mai napig gyakori segítségünk a kerti munkákban, konyhai befőzések idején. 163
