Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Létezésem eredete - Kettétört életpálya indítás, a világháború túlélése

fogságba került. Említést érdemel, hogy a cári Oroszországban - ahogy apám esete bizonyítja - az ellenség sebesült katonáját is elsősegélyben részesítették, majd messze a front mögött kórházi kezeléssel meggyógyították. Moszkvából 1917. szeptember 17-én, majd a szamarai hadifogolytáborból 1918. január 11-én még tudott tábori postai lapot küldeni édesapjának, célszerűen német nyelven írva, amit az előírt cenzúra kívánt meg.

Nem sokkal ezután feloszlott a hadifogolytábor, ami érthető, hisz a cári Oroszország európai részén az 1917-es proletárforradalom nyomán fellángolt polgárháború a régi rendet is megszüntette. Európa irányába nem volt lehetőség hazautazásra, ezért a szélnek eresztett hadifoglyok nagyobb hányada biztonságot keresve keletre sodródott.

Édesapám két társával összeállva amolyan önálló kis vállalkozásba kezdett. О a lakatos és asztalos barkácsolási érzékét hasznosította, amihez szerszámkészletét is folyamatosan bővítette. Egy társa jól tudott főzni, a harmadik az egyéb feladatokat végezte a javítóműhely és kifőzde kiszolgálásához. Ahogy fokozatosan közeledett nyugatról a vörös hatalom a polgárháborús veszélyeivel, apámék ládákba pakolták az eszközeiket, s egy darabon tovább utaztak keletre a transzszibériai vasútvonalon.

A legtöbb időt a Bajkál-tótól keletre eső Csitában töltötték, majd Habarovszk után Vlagyivosztokban adódott szerencséjük helyet kapni a „Dr. Pierre Benoit" nevű francia vöröskeresztes hajóra, ami hathetes tengeri úton Európába tartott. A Japán és a Kínai tengeren áthaladva 1921. március 27-én érkezett Saigonba (ami akkor Hátsó-India nevű francia gyarmat, a mai Vietnam kikötővárosa volt.) Ott két napot állottak, nyilván szén felvétele és árurakodás céljából. Három évi távoliét után innen tudott újra életjelt adni magáról apám a Saigonban feladott és a francia posta által továbbított képeslapokkal. Ezeken azt az örömhírt is közölhette, hogy öt hét múlva kikötnek Triesztben.2

Hazaérkezése után azonnal folytatta félbemaradt tanulmányait a műegyetemen, ahol 1924. május 7-én vette át gépészmérnöki oklevelét.

2 Lechner Alajos I. világháborús fényképeinek és tábori lapjainak digitális változata megtalálható a Veszprém Megyei Levéltár I. világháborús adatbázisában (MNL VeML XV.81.C)

16