Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Válaszutak előtt, pályakezdés, családalapítás Veszprémben - Pályakezdés, családalapítás Veszprémben
A veszprémi munkakör ellátásába viszonylag hamar beilleszkedtem. Feladatkörömbe tartozott Veszprém város és környéke, mintegy járásnyi terület villamos hálózatának operatív üzemvitele, vagyis üzemeltetés, fenntartás, üzemzavar-elhárítás és fogyasztói szolgálat, továbbá szükség szerint új bekapcsolások és hálózat-felújítások műszaki irányítása, az erre szervezett részlegek és körzetszerelőségek, mintegy harminc fő ügyrend szerinti feladatellátása által. Tárgyi nehézségeim egyáltalán nem voltak, amit egyrészt a tanonc időmben szerzett gyakorlati ismereteimnek és munkatársi kapcsolataimnak köszönhettem, a műszaki tervezésekben, a korszerűsítő és fejlesztő tevékenységben pedig az egyetemen megszerzett tudásra építhettem. Ez utóbbit nagy kedvvel és sikerélményekkel végeztem, amit főnökeim is észrevették, ezért a pályakezdő technikusokat és mérnököket előszeretettel irányították hozzám az üzemvezetőséghez, úgymond betanulni. Számomra ennek előnye is volt, mert a fiatal kollégákkal kitűnő munkakapcsolatunk alakult ki, hátrányát viszont akkor éreztem, amikor jól betanulva elvitték tőlünk magasabb beosztásba, és új kezdők jöttek helyettük. Hamar beláttam, hogy ez így van rendjén, és végső soron azt is elismerésnek kell tekintenem, hogy következetesen mindig hozzánk irányították az újakat és nem más üzemvezetőségre, amiből még további öt egység volt az üzletigazgatóság területén. Meg kell említenem Szélesi Jánosnak, az 1952-től funkcionáló munkásigazgatónak a nevét, akinek igen sokat köszönhetek a pályámon elért előrehaladásom segítésében. Az 1948-ban történt államosítás után sorra idegenből hozott, főleg pártszempontból jeleskedő munkásigazgatókat neveztek ki Veszprémbe, mígnem a tősgyökeres veszprémi Szélesít állították erre a posztra. О is végigjárta a szakma minden lépcsőjét, kemény szigorúsága kiváló emberismerettel és igazságérzettel párosult, ami hallatlanul magas, vele született intelligens gondolkodásából következett. Még akkor is éreztem emberi közelségét és szinte atyai szeretetét, amikor egy negyedéves prémiumomat vonta el egy szerencsétlenül sikerült üzemzavar-elhárítás után. Indoklás helyett csak annyit mondott: „Tudod, ez tanulópénz". Édesapámnak is kitűnő kapcsolata volt vele. Tiszteletet megadó, jóval fiatalabb elöljárója volt apámnak, akiről nagyon jól tudta, hogy az átalakulások időszakában a stabilitást testesítette meg a világháború, az államosítás, a szervezeti átalakulások áthidalásával és öt igazgatóváltás kiszolgálásával. Szélesi viszonylag korán hunyt el, édesapámmal közel azonos időben, 1975-ben távozott körünkből. Megtiszteltetésnek vettem, hogy temetésén én mondhattam búcsúbeszédet kollégái nevében, pedig akkor már Székesfehérváron dolgoztam. 121
