Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Létezésem eredete - Elődök az anyai ágon
Apám nemcsak, hogy jeles, kitűnő, többször osztályelső tanuló és az iskola legjobb matematikusa lett, hanem ezek mellett 14 éves korától kezdve saját maga teremtette elő a taníttatási költségeit. Ezt az iskolaidőben gazdag tanulótársainak instruálásával, a tanszünetekben pedig fizikai munkák vállalásával érte el. Erre rá is volt utalva, hisz édesapja akkoriban kiskeresetű betanított munkás volt a vasúti járműjavítóban. Tanulótársai oktatásához, és saját ismereteinek elmélyítéséhez tankönyv jellegű jegyzeteket készített keménytáblás bekötésű kivitelben. Egy máig megőrzött 228 oldalas példánya tanúskodik ezen munkájáról, amit 17 éves korában készített matematika és térmértan tárgykörökből. Hasonló tárgyú és kivitelű kötetet hagyott hátra német nyelven írott formában is. Diákkoromban társaimmal együtt magam is megcsodáltam édesapámnak a gimnáziumi tananyagban tanúsított friss jártasságát, amit annak tulajdonítok, hogy a tanulmányi ismeretanyagot az instruálások során folytonos ismétlésekkel, fiatalon memorizálva mélyítette el magában. Ilyen felkészültséggel iratkozott be apám 1914 szeptemberében a budapesti Műegyetem gépészmérnöki karára, ahol három félév eredményes elvégzése után váratlan csapás következettbe az életében... Édeasapám (Lechner Alajos) képe gimnazista korában „Mennyiségtan" jegyzetének címlapján és írása a lap hátoldalán 12
