Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Válaszutak előtt, pályakezdés, családalapítás Veszprémben - Az egyetemi évek szépsége és nyomasztó kora
A július elejéig lefutó vizsgaidőszak után Veszprémbe, a családhoz és társasághoz való hazatérésem többszörösen felüdítő volt. Egy hónapos kötelező üzemi gyakorlataimat a veszprémi áramszolgáltatónál töltöttem, a hétvégéken többnyire balatoni kirándulásokat tettünk. Az egyetem második éve részben némileg kedvező, ugyanakkor közérzetileg lehangolóbb eseményekkel indult. Szűkös anyagi helyzetemen javított, hogy 25%-kal csökkent a tandíjam, és diákmenzát is kaptam, az akkori átlagos kedvezményekkel. Nagyjából kialakult az őszinte és megbízható baráti társaságunk az évfolyamtársak köréből. Aggasztó volt viszont a politikai helyzet keményedése, az élelmiszerellátásban fellépő fokozódó nélkülözések félelemérzésekkel párosultak. Gyakoribbá váltak a titokzatos elhurcolások, ez volt a legendás „csengőfrász" ideje. Mindenki rettegett az éjjel két óra körül becsengető pribékektől, akik aztán a lefüggönyözött autóban magukkal vitték az áldozatukat, de erről aztán egy szót sem volt szabad mondani, se kérdezni senkinek. Nagy dicshimnusszal helyezték üzembe az „élenjáró szovjet technikával" gyártott első budapesti trolibuszt, ami a 70. számot kapta, Sztálin hetvenedik születésnapjának tiszteletére. Ugyanebben az évben, 1950- ben vették el Karácsony második ünnepnapját, elcserélve a Generalisz- szimusz december 21-i születésnapjára, kivetítve annak fényét az „idejét múlt" csaknem kétezer éves ünnepre. Erről adott hírt a titokban hallgatott Szabad Európa rádió a következő megfogalmazásban: „Karácsonykor ezentúl nem a kis Jézus, hanem a nagy Sztálin születésnapját ünnepeljük, december 21-től, szakadatlanul!" Természetesen totális átformálásra ítélték a humán tudományokat és művészeteket, egyetlen ág kivételével, ez pedig a zeneművészet volt. Feltehetően a szovjet mintát követték ebben is, mert a kommunista forradalom után is tovább élhetett a Szovjetunióban a cári Oroszország világhírű komolyzenei, opera-és balettművészete. így hát nekünk is felüdülést, és sőt egy szabad kitekintést jelentett a zene élvezete az érzelmek lelki börtönéből. Ebben nagy segítséget kaptunk Medvigy Mihály volt veszprémi piarista tanárunktól, mert ő hogy-hogysem, igen jó kapcsolatokat ápolt a fővárosi zenei világ prominenseivel. Időnként bementünk a budapesti piarista rendházba régi tanáraink látogatására, közöttük Medvigy tanár úrhoz is, aki mindig tudott kedvezményes belépőjegyet szerezni hangversenyekre, vagy operaelőadásra. A harmadik félév után, vagyis másodéves korunk közepén alakult meg az önálló Villamosmérnöki Kar, a Gépészmérnöki Karból kiválva, önkéntes jelentkezési alapon. Ettől kezdve bizonyos tantárgyakat már 113
