Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Válaszutak előtt, pályakezdés, családalapítás Veszprémben - Az egyetemi évek szépsége és nyomasztó kora
csábította a tanulni vágyókat. Én is hamar birtokba vettem állandó tanulóhelyként a könyvtárat, mivel a szűkös kis albérletemben még külön szobám sem volt. A kellemes közérzetem kialakulásában fontos szerepe volt annak, hogy a fővárosnak egyik legszebb részén éltem hétköznapjaimat. A könyvtári tanulások után elsétáltam a Szent Gellért térre, majd föl a hegyre, ahonnan a kivilágított Duna-parti panoráma gyönyörködtetett, alább a Pálosok egyedi szépségű sziklakápolnájába térhettem be. Ennek oromzatán állott az a fehér kereszt, amit 1951-ben, a kápolnát feldúló, kifosztó, a szerzeteseket elhurcoló Államvédelmi Hatóság emberei ledöntöttek. Korábban nem tapasztalt jó érzést váltott ki bennem a napról napra elsajátított, szépen gyarapodó ismeretanyag. Sallangmentes volt, csak olyan tárgyakat ölelt fel, amelyek érdekeltek. Az első évben ez különösen lázba hozott, mert a matematika és a fizika alapozó szintű előadásai lényegében a gimnáziumban már megismert tételekre szuperponált bővítéseket tartalmaztak. Meg is orrolt ránk a kísérleti fizika professzora, amikor megtudta, hogy a vizsgákra nem az ő előadásainak a jegyzetéből, hanem Öveges József gimnáziumi tankönyveiből készültünk fel... Csakhamar az is pozitívumként tűnt fel előttem, hogy az évfolyam- társak társasági közege, életemnek korábbi és azt követő időszakait is beleértve a legkellemesebb volt számomra. Ehhez nyilván hozzájárult az is, hogy az ottani és akkori 18-23 éves életkorú fiataloknak egyébként is sajátjuk a szellemes humorizálás, az agyfrissítő társalgási stílus, az egyirányú érdeklődési kör krémjével megtetézve. Igaz, volt egy másik szektora is az évfolyam társadalmának, ezek voltak a „szakérettségizettek." Ők híjával voltak annak a műveltségalapozó képzésnek, amit a gimnáziumok adtak, de többletük volt élettapasztalatokban. Átlagosan életkorban is felettünk jártak, családos emberek is voltak közöttük, ezért tiszteltük is őket. Sokaknak közülük esze ágában sem volt egyetemre járni, egyszerűen kiemelték őket erre a pályára. Itt aztán kétfelé vált az útjuk. Egy részük felismerve származásuk előnyét, gyorsan behódolt a hatalmi rendszernek, mások, látva a realitásokat, de véleményüket nem dobra verve, barátaink lettek. Érzelmeim ápolását jelentették a Veszprémből kapott, és rendre megválaszolt leveleim. Ezekből világosodott meg előttem, hogy én két családot hagytam ott négy évre Veszprémben. A szülői otthon levelezései természetesnek számítottak, de elindítottam és permanens viszonzásra késztettem egy másik levelezési folyamatot is, amelyeknél a rendszeres feladó De Chatel Ágnes volt. A kamaszkori pajtáskodás idején is mindig 109
