Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Válaszutak előtt, pályakezdés, családalapítás Veszprémben - Társadalmi élet a „fordulat” évében
A kötélhúzás odáig fajult, hogy az 1948-ban államosított piarista gimnázium utódiskolájából évenként kicsaptak egy-egy kitűnő rendű tanulót, aminek nemcsak az érintett tanuló megbüntetése, hanem a többiek megfélemlítése is célja volt. A kommunista hatalom gőzhengere persze tervszerűen haladt előre, a koalíciós partnereket eltávolították, Mindszentyt elítélték és bebörtönözték. Hasonló sorsra jutott több baloldali politikus is. Elkezdődött az egyházi ünnepek eltörlése, a régi állami adminisztráció embereinek eltávolítása, bebörtönzése. 1949-ben megdöbbenve értesültünk arról, hogy De Chátel Vilmos bácsit egyik napról a másikra elbocsátották állásából, minden juttatás vagy nyugdíjjogosultság nélkül. Okot kerestek és találtak a megyei főállatorvosi pozíciójából való eltávolítására, mert aggodalmát fejezte ki egy bizalmasnak vélt társaságban az erőszakos „kolhozosítás" állatállományra vetülő károkozása miatt. A politikai besúgóhálózat akkor már erősen működött, s akire egyszer már ráolvasták a „reakciós" jelzőt, annak már alig volt esélye elkerülni balsorsát. Az ötgyermekes család - mivel a négy lány mellé még egy árva kisfiút, unokatestvérüket is örökbe fogadták - kereső nélkül maradt. Az édesanya szállodaportási, majd konyhai kisegítő munkához jutott, a lányok kötéssel, mezőgazdasági - és más alkalmi munkákkal kerestek valamennyit a tanulás mellett. (Közülük ekkor még csak Marika, a legidősebb kezdhette meg képesített tanítónői munkáját.) Mindezektől lehangolódva, sőt fokozódó félelemérzettel éltük meg szüleimmel és testvéreimmel együtt ezt az időszakot, mígnem én kiválva közülük 1949. október elsejétől Budapestre költöztem egy rokonunkhoz szerény albérletbe, hogy megkezdhessem műegyetemi tanulmányaimat. Az Orlay utcában lévő szállásomról szerencsére csupán 3 percnyi gyaloglással elérhető volt az egyetem Budafoki úti bejárata. A közelben volt egy, az egyetemisták igényeihez igazodó papír-és írószer bolt, egy könyvkötő, és a Gellért söröző előfizetői étkezdéje is, ahová egy évig ebédelni jártam. Az első évben ugyanis sem menzát, sem ösztöndíjat nem kaptam, sőt még tandíjat is kellett fizetnem, amelynek éves összege megközelítette az albérlet havi költségének háromszorosát! Ez azért alakult így, mert a kérelmező papíron a családfenntartó édesapámnak csak a fizetését kellett beírni, de hogy abból hányán élünk, annak feltüntetésére nem volt megfelelő rovat. Mai szemmel nézve elképzelhetetlenül takarékosan kellett élni akkor otthon a családnak is és nekem is. Besegítő pénzkeresetre semmi módom nem volt kezdetben, ezért csak a csurran-csöppen lehetőségek 106
