Benkő Lajos: Veszprémtől Pockingig. Napló, 1945. március 2. - október 2. - Veszprémből Veszprémbe 2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Benkő Lajos hadnagy naplója

soknak van mise, illetve istentisztelet. Utána lemegyünk a sajtóba, és a szokásos vasárnapi Pockingi Híradónkat kérjük. Vera megkapja a fizetését. Ma nevezetes nap van. A budapesti rádió nagyobb energiával sugároz, és most van az új állomás felavatása. A miniszterelnök is beszél. Nagyon jó műsor van egész nap, szépen lehet hallani. Valahogy úgy érzi mindenki, hogy otthon van.

Délután Vadkerti Pistához elmegyünk szellemet idézni. Nagyon érdekes a dolog, sok érdekes dolgot tudunk meg a szellemektől. Ezek szerint 11 nap múlva indul a híradó osztály. Mi, katonák maradunk továbbra is, és Oroszországba ki fogunk menni átképzésre. Megkérdeztük, hogy jól tettük-e, hogy ide kijöttünk, a válasz az volt, hogy igen. Arra a kérdésre, hogy Mama most hol van, a szellem megtagadta a választ. Eléggé kifáradva, kb. 6 órakor hagytuk abba. Utána kártyáztunk. Majd este 8 óra után elmentünk a Kis Kuckóba. Szerencsétlenségünkre, a lefoglalt asztalt kiadták, mert az emberek a régi időszámítás szerint jöttek, így este 7-re megjelentek. Ugyanis ma az órákat visszaállítottuk a téli időszámításra. Mivel asztal nem volt, visszamentünk, és kártyáztunk. Vera nagyon megbosszulta magát, mert végig nyert.

Pocking, 1945. szeptember 17. hétfő

Szép napos idő van. Már reggel mindenkinek jó kedve van a közeli indulás hírére. Akik a holnapi vonattal indulnak, azokat már fertőtlenítik is. Nagy az izgalom. Mosok, és a régebbi mosott holmikat kivasalom. A mosdóba is egymás után érkeznek az ismerősök, akik búcsúznak, hogy holnap mennek a vonattal. Török hadbíró zászlós, Steidl Tóni és Dániel Laci205, valamint a Rozoga Kiss mennek ezzel a vonattal.

Betegekből és deportáltakból van összeállítva a szerelvény. Levelet írok, melyet Tónival fogok elküldeni. Délután Verával elmegyünk sétálni. Ma kivételesen a Méheshez megyünk, ahol legelső alkalommal is voltunk. A közeli hazamenetelről, és elválásról beszélgettünk. Érdekes gondolatok támadnak az emberben. Talán fél egy kicsit attól a bizonytalanságtól, amely elé most néz. Jól megszoktunk itt, és pár hónap múlva mindenki csak a pockingi jó emlékekre fog gondolni. Nekem is nehezemre fog esni, hogy nem lehetek mindig Vera közelében.

205 Dániel László (1922-?) hadnagy a 101/3. vadászrepülő század pilótája volt. Lásd: B. Stenge 2016a: 186-194.

163