Benkő Lajos: Veszprémtől Pockingig. Napló, 1945. március 2. - október 2. - Veszprémből Veszprémbe 2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Benkő Lajos hadnagy naplója
Ilosvay százados úr reggel összehívta az osztályt, és kihirdette, hogy ne tápláljon senki vérmes reményeket az összeírással kapcsolatban, ugyanis csak egy előre elvégzett munkáról van szó. Mindenkinek kötelessége hazamenni, mert magyarok vagyunk. Ma folytattam a második helyettesem betanítását. így már csak minden harmadik nap jövök. Délután Verával elmentem Schönburgba földiszedret szedni. Egy nagy olasz csajkára valót hoztam is haza. Nem volt szerencsém, mert már valaki leszedte előttünk. Este, villany nem lévén gyertya mellett kártyáztunk Gyula bácsiéknál Verával. Délben borsó volt az ebéd, este pedig zabpehely. így a megmaradt vajnak is végére jártunk. Most már csak mi vagyunk hátra, akikkel a Szovjetunió nem vette fel a diplomáciai kapcsolatokat. Tegnap ugyanis Bulgáriával is felvette a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunió. Talán nagyon kialudtam magam előző nap, az éjjel egész élénken otthonról álmodtam, hogy Veszprémben járok. Talán azt jelenti, hogy Gyuri hamarosan befut ide. Pocking, 1945. augusztus 16. csütörtök Ma Vera van szolgálatban. Úgy osztottam be magam, hogy minden harmadik napon vele hallgatom a híreket. Másik napon Harsányi Patakinéval, utána Fejes Jeneynével hallgatják a híreket. így én sem erőltetem meg magam. Délelőtt elmegyek a gyengélkedőre. A bal lábfejemen volt egy kis csípés, elkapartam. Tegnap a schönburgi gyaloglásnál a cipőfűző feltörte, és bedagadt a cipőbe. Valami kenőcs és párakötés került rá. Utasítás: vízszintesen föltámasztani, nem járkálni. Tehát nem betartható. Este zabpehely a vacsora. Megesszük, de Karcsi még hoz krumplit, és azt is megfőzzük. A villany negyedóránként kialszik, majd ismét meggyullad, nehogy az új rezsónkat és vízmelegítőnket használhassuk. Kávét is főzünk, mert 11 óra felé végre égve marad. Megérkezik Bari, Döme, Gáboréknál összeülünk, és vicceket mesélünk éjjel Vi 2-ig. Rengeteget nevetünk, mert Bari formában volt. A rádióból megtudjuk, hogy világszerte nagy ünnepségek vannak. Az angol király beszédéről, és a tömeg lelkesedéséről helyszíni közvetítést hallottunk. Mindenki örül a békének. Mennyivel másképp fogadtuk volna mi is otthon, családi körben ezt a hírt. Vagy itt, de az otthoniakról lenne valami tudomásunk. Leicht Jancsi jön a barátjával búcsúzni. Megírtam már előre a levelet neki, ígéri, hogy hazaviszi, felírtam Rososék, 136
