Benkő Lajos: Veszprémtől Pockingig. Napló, 1945. március 2. - október 2. - Veszprémből Veszprémbe 2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Benkő Lajos hadnagy naplója
Az ide talán 25-30 km-re lehet. Most megint megy arra, akkor Juju is elkíséri, és pontosan megnézik a dolgot. Levelet addig nem írok, majd Juju fog hozni Magdától. Ugyanis még mindig azt hiszem, hogy tévedés van, és Magda Girlingben van, és itt talán a névrokona van. Mindenesetre a jövő héten megtudom. Budapestet délben fogtuk, de erős légköri zavarok voltak. Attlee ma délután már vissza is tér Berlinbe az új külügyminiszterrel, és folytatják a tárgyalásokat. A francia kommunista lap szerint a Munkáspárt győzelme ismét a reakció vereségét jelenti. Görögország, Spanyolország és Olaszország olyan kormány alatt élhet ezután, amilyet maga választ. Az új külügyminiszter ragaszkodik ahhoz, hogy Európa összes államában szabad és független választások legyenek. A kis nemzeteket soha nem fogja Anglia kijátszani saját vagy a többi nagyhatalom javára. A griesbachi körzetből itt járt egy postatiszt. Jó összeköttetései vannak az ottani magyar politikusokkal. Ezek szerint Dálnoki azt a kijelentést tette, hogy a szállítási nehézségeken túl az is oka a mi itt kint tartásunknak, hogy ez a 2,5 millió ember az otthoni rossz élelmezési helyzetet még súlyosbítaná, így az új termést meg kell várni, és azután már könnyebb lesz az élelmezésünk. Dálnoki azt mondta, hogy csak együk fel itt kint jól a németeket, hogy valami megtérüljön abból, amit ide kiloptak a németek. Otthon nem viseltetnek velünk szemben ellenségesen, várnak haza bennünket, mindenki visszatér a régi foglakozásához. Most, mikor a hazaindulásunk időpontja nem lehet messze, többször felvetődik bennem a gondolat, hogy otthon milyen változások lesznek azóta, amióta eljöttem. Ha az otthonra gondolok, mindig Sáska jut eszembe, talán azért mert Mama is ott van. Sáska, olyan szemszögből, amikor Zalahaláp után az ember megpillantja a kis falu tornyát, a három nyárfát, és mögötte a sötét hegyoldalt. Eszembe jut a meglepetéstől és örömtől sugárzó arca Mamának, Gyuri bácsinak, és Matild néninek, valamint Matyinak. Mert mindig meglepetésszerűen, váratlanul érkeztem. Veszprémre nem szívesen gondolok vissza, mert azt az agyonbombázott és szétrombolt Veszprémet látom magam előtt. Vajon mikor pillantom meg ismét Sáskát, a domb tetejéről, és mikor üdvözölhetem Veszprémben a régi ismerősöket. 119
