Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

ELŐSZÓ A magyarországi memoárirodalom kétségkívül legismertebb és legtöbbet hivatkozott munkája éppen egy veszprémi polgárhoz, Francsics Károly borbélymesterhez kötődik. Majd két évszázad távlatából az ő korabeli visszaemlékezési felbecsülhetetlen értéket képviselnek nemcsak Veszp­rém, hanem a korszak magyarországi polgárainak mindennapjairól is. A 21. századi információáramlásban természetesen már nemcsak írott, ha­nem szinte percenként audiovizuális források sokasága is keletkezik, még­is kérdés vajon ezek közül (a levéltárba bekerülő iratokat nem számítva) mennyi marad majd az utókorra és mindez milyen információkkal szol­gálhat korunk emberének mindennapjairól, gondolatairól, érzelmeiről. E bizonytalan kérdés kapcsán az egyéni visszaemlékezések, naplók - amennyiben azok fizikailag nem kallódnak el, vagy maradnak akár örök­re egy számítógép mappájában - jelenthetik ma is a legbiztosabb forrást korunk veszprémi polgárairól. Ezek a visszaemlékezések azért is különö­sen fontosak mert nemcsak az egyén, hanem a város akkori életéről is tu­dósítanak, illetve látatják azt, mit is gondolt egy veszprémi saját városáról. A városok, így Veszprém is folyamatosan változik nemcsak fizikai, hanem mentális értelemben is. Az infrastrukturális változások jól nyo­mon követhetőek, azonban az, hogy mindez milyen változásokat idézett elő az itt élő közösségek mindennapjaiban, már sokkal kevésbé. Az egyé­ni visszaemlékezések azonban segíthetnek megismerni, megérteni mit jelentett veszpréminek lenni 1945 előtt, az 1960-1970-es években vagy éppen a rendszerváltás idején. A város átalakítása ugyanis nyomokat hagyott nemcsak utcaszinten, hanem az itt élők önmagukról és környe­zetükről kialakított képén is. A második világháború előtti kisváros lakói mást gondoltak önmagukról, városukról, mint az 1980-as években im­már egy (vélt) modern nagyváros lakótelepein élők. Mindehhez azonban nem szabad „minőségi" szempontból közelíteni, hiszen az ide érkezők tömegei is olyan új impulzusok, szokásokat hoz­tak, amelyek tudattalanul is alakították Veszprém befelé és kifelé mutatott, megélt képeit. Az emlékiratok segíthetnek láttatni mit gondolt egy ide érkező, be­költöző a városról, az itt élőkről illetve hogyan gondol városára egy innen elszármazott. A migrációs irányok a beköltözők-kiköltözők ese­tében ugyan ellentétesek, de van egy közös pont, a városhoz fűződő emocionális viszony.

Next

/
Oldalképek
Tartalom