Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

Az új környezet – Dés

„Az erdélyi örmények városa, ők mindenben velünk tartanak, szívvel-lélekkel magyar érzelműek."

Apám már várt az állomáson, és elvitt a város másik végén levő új otthonunkba, a Temető utcába. Szép egyemeletes, felső szintjén három-három szobás ikerházban laktunk. Lépcső vezetett fel a tágas tornácra, s onnan lehetett a szobákba belépni. A talaj az utca szintje felé lejtett, emiatt a földszinten kisebb lakások voltak, egyikben egy özvegy román papné és ügyvéd fia élt. A lakáshoz jókora udvar és nagykert is tartozott. Kertünk a szép ódon temető kerítéséig nyúlt. A temetőt nevezhetnénk akár fenyő arborétumnak is, mert az általam ismert valamennyi fajtát meg lehetett benne találni. A sírköveken sok patinás magyar név volt. A temető másik végéről pedig nagyszerű kilátás nyílt a tájra. Az utcát is róla nevezték el Temető utcának.

Második szomszédunkban egy ősrégi nemesi kúria állt. Annyira egyéni, érdekes és látszólag düledező volt, hogy mi gyerekek elkereszteltük „furcsa háznak".

Az utca sarkán tündéri hangulatú fűszerüzlet, szép nemesi nevű tulajdonossal, és olyan berendezéssel, amely valószínűleg látta már a szabadságharcban Désen keresztül Kolozsvár felé nyomuló honvédeket is.

41

A dési lakásunk pár évtizeddel később