Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)
Gyulafehérvár–Alba Julia
Bár a székesegyházon a közel ezer év hagyott nyomokat, sőt be nem gyógyult sebeket is, mégis majdnem épen áll, míg az összes többi püspökségi templomunkból jobb esetben is csak alapfalak maradtak. A székesegyház évszázadokon keresztül a legnagyobbak temetkezési helye volt. Ma is a fülembe cseng a kedvesnővér hangja az iskolában: „Itt van eltemetve Hunyadi János, Hunyadi László, Izabella királyné, János Zsigmond, Báthori András..." A vár szépen parkosított terén (ez sem volt száz méternél távolabb tőlünk) a custozzai csata emlékműve áll. Ez túlélte a magyar szobor-mentesítési akciót. A Monarchia dicsőséget hirdette, nem a miénket, ezért maradhatott. Frontjával a térre nézett a Majláth Gimnázium. Nagy élmény volt, amikor egy tornavizsgára elvittek. A tornavizsga ugyanis komoly sportvetélkedő volt a nagyobb diákok számára. Milyen okos és hasznos dolog, kár, hogy ez is kiment a divatból. Ma már persze ez a gimnázium sem magyar iskola. A tér egy másik oldalán áll egy szép épület, a volt tiszti kaszinó. A Trianon palotával persze nem hasonlítható össze sem építészetileg, sem hírnevét tekintve. Pedig a magyar kálvárián ez volt az első stáció. Az „unirea" (egyesülés) kimondásának színhelye. Már csak néhány látnivalót említek. A téren a várral egy időben épült hatalmas kaszárnyákat találunk, 1919 óta román katonasággal. Aztán elérjük a felső várkapu barokk stílusú tekintélyes méretű épületét. Egy dolog a kapu építészeti stílusának és domborműveinek szabatos leírása - erre nem vállalkozom - és más a különös akusztikájú boltozat alatt kongó léptekkel járva Horia és Closca kínhalálára emlékezni. Ellenségeink voltak, de az emberi tragédia előtt akkor is illő fejet hajtani. A várkapu után következett a belső árokrendszert áthidaló széles híd. Kellemetlen emlékem is fűződik hozzá. Nyilván az esővíz levezetésére egy talán 15 cm átmérőjű lyukat hagytak rajta. Én meg egyszer elbámészkodva beleléptem. Majdnem eltört a combcsontom. Talpra állni sem tudtam. Egyszer csak valahonnan ott termett Panni. Félig ölben vitt haza. A hídon túl kisebb tér szép kilátással a városra, s innen tekint le a Horia-, Closca-, Crisan felkelés modern vonalú emlékműve. Emlékszem az építésére, mert akkor már hat éves voltam. Művészi alkotásokról végképp nincs jogom véleményt mondani. Egy azonban tény, stílusa nem egyeztethető össze a környezetével. Az út itt balra kanyarodik, a várárokkal párhuzamosan halad és erősen fejt, majd újra jobbra fordulva az alsó várkapun keresztül lehet elhagyni a várat, s hamarosan elérni a városcentrumot. Erre jártam naponta iskolába. 18
