Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

Ismét az egyetemen

Tovább olvasott, s újra kinevetett: „Itt írja, hogy mindenki sportszerűen végigjátszotta a versenyt. Nem tud ez sakkozni, csak dicsekedni." Két fiatal­ember ült velünk szemben, csendesen hallgatták a beszédünket. Más­nap megkerestük a barátommal. Sötét folyosón találkoztunk. Mondtam, hogy kit keresünk.,,Örvendek a szerencsének, már találkoztunk a vonaton." Én még csak hagyj án, mert nem mondtam róla semmi sértőt, de Gyuszi azt sem tudta, hova tűnjön zavarában. Egyébként Kerti Jóska valóban jó sakkozó volt. Később egy versenyen összejöttünk a cikk írójával is. Kénytelen volt elnézést kérni a téves információjáért. Kertivel az egyete­mi évek után is megmaradt a szakmai kapcsolatom. Sok hasznos ötlete volt. A tanszéken már heti tizenhat óra laborgyakorlatunk volt. Harma­déven nagyrészt elektrotechnikai műszeres mérések. Ezeket Mohilla Rezső tanársegéd vezette. О velem pontosan egykorú volt, csak az egye­temet suo anno, vagyis évveszteség nélkül végezte. Az 1954-es esztendő sakkban rosszul kezdődött számomra. Az Or­szágos Egyéni Elődöntőn Veszprémben hazai pályán hatodikként vé­geztem. Ezzel ez az Elődöntő lett a Magyar Bajnokságban számomra a végállomás. Keszthelyen viszont vegyes-mesterversenyen életem egyik legjobb formáját, s egyben legbalszerencsésebb versenyzését produkál­tam. Ez nagy mezőny volt. Portisch Lajos nyerte, második-harmadik helyen dr. Bély Miklós és Szilágyi György, mindketten a hatos váloga­tott tagjai, negyedikként Bárczay László későbbi olimpiai bajnok vég­zett. Én két győzelemmel és egy vereséggel az ötödik. Nyolc játszmám végződött döntetlennel, közülük hat partiban nyerésre álltam. Mögöt­tem végzett például Berger Béla, rövidesen Ausztrália bajnoka és más mesterek. Kis szerencsével akár az élen is végezhettem volna. Harmadév után üzemi gyakorlatra a Tatabányai Karbidgyárba küld­tek. Harmadmagammal két pesti egyetemista középtávfutóval egy di­ákszállóban Felsőgallán laktunk. Furcsa város volt akkor az egyesített Tatabánya. Három része, Felsőgalla, Tatabánya és Bánhida nagyjából háromszögben helyezkedett el, a város geometriai közepén termőföld. A Tatabányai Sporttelepre jártunk. Szobatársaim futóedzésre, én sak­kozni. Javasolták, hogy vágjunk át a mezőn. Én gyanútlanul ráálltam. Csakhogy ők nem sétáltak. Jó húsz méterrel mögöttük én is beértem. Alig kaptam levegőt, és nem irigyeltem meg a sportágukat. A gyárban elektrotermikus eljárással kalciumkarbidot gyártottak. A kemencében hatalmas elektródok között elektromos ívvel teremtettek kb. 3000 fokos hőmérsékletet. A nyitott kemence olyan volt, mint a meg­nyíló pokol. Körülötte a munkásokat vízfüggöny védte a sugárzó hőtől. 129

Next

/
Oldalképek
Tartalom