Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

Ismét az egyetemen

Tovább olvasott, s újra kinevetett: „Itt írja, hogy mindenki sportszerűen végigjátszotta a versenyt. Nem tud ez sakkozni, csak dicsekedni." Két fiatalember ült velünk szemben, csendesen hallgatták a beszédünket. Másnap megkerestük a barátommal. Sötét folyosón találkoztunk. Mondtam, hogy kit keresünk.,,Örvendek a szerencsének, már találkoztunk a vonaton." Én még csak hagyj án, mert nem mondtam róla semmi sértőt, de Gyuszi azt sem tudta, hova tűnjön zavarában. Egyébként Kerti Jóska valóban jó sakkozó volt. Később egy versenyen összejöttünk a cikk írójával is. Kénytelen volt elnézést kérni a téves információjáért. Kertivel az egyetemi évek után is megmaradt a szakmai kapcsolatom. Sok hasznos ötlete volt. A tanszéken már heti tizenhat óra laborgyakorlatunk volt. Harmadéven nagyrészt elektrotechnikai műszeres mérések. Ezeket Mohilla Rezső tanársegéd vezette. О velem pontosan egykorú volt, csak az egyetemet suo anno, vagyis évveszteség nélkül végezte.

Az 1954-es esztendő sakkban rosszul kezdődött számomra. Az Országos Egyéni Elődöntőn Veszprémben hazai pályán hatodikként végeztem. Ezzel ez az Elődöntő lett a Magyar Bajnokságban számomra a végállomás. Keszthelyen viszont vegyes-mesterversenyen életem egyik legjobb formáját, s egyben legbalszerencsésebb versenyzését produkáltam. Ez nagy mezőny volt. Portisch Lajos nyerte, második-harmadik helyen dr. Bély Miklós és Szilágyi György, mindketten a hatos válogatott tagjai, negyedikként Bárczay László későbbi olimpiai bajnok végzett. Én két győzelemmel és egy vereséggel az ötödik. Nyolc játszmám végződött döntetlennel, közülük hat partiban nyerésre álltam. Mögöttem végzett például Berger Béla, rövidesen Ausztrália bajnoka és más mesterek. Kis szerencsével akár az élen is végezhettem volna.

Harmadév után üzemi gyakorlatra a Tatabányai Karbidgyárba küldtek. Harmadmagammal két pesti egyetemista középtávfutóval egy diákszállóban Felsőgallán laktunk. Furcsa város volt akkor az egyesített Tatabánya. Három része, Felsőgalla, Tatabánya és Bánhida nagyjából háromszögben helyezkedett el, a város geometriai közepén termőföld. A Tatabányai Sporttelepre jártunk. Szobatársaim futóedzésre, én sakkozni. Javasolták, hogy vágjunk át a mezőn. Én gyanútlanul ráálltam. Csakhogy ők nem sétáltak. Jó húsz méterrel mögöttük én is beértem. Alig kaptam levegőt, és nem irigyeltem meg a sportágukat.

A gyárban elektrotermikus eljárással kalciumkarbidot gyártottak. A kemencében hatalmas elektródok között elektromos ívvel teremtettek kb. 3000 fokos hőmérsékletet. A nyitott kemence olyan volt, mint a megnyíló pokol. Körülötte a munkásokat vízfüggöny védte a sugárzó hőtől.

129