Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)
Az egyetemen
a versenyekre kapok szabadságot. Volt olyan félév, amelyen a három hónap előadásból hathetet töltöttem versenyeken. Nem lehet azonban büntetlenül egy fenékkel két lovon ülni. Hol a tanulásban, hol a sakkban csúszott be valami hiba. A második félévben került sor Budapesten az Országos Egyéni Középdöntőre. Amikor jelentkeztem a Sakkszövetség akkori főtitkáránál, Fülöp Sándornál, így tájékoztatott:,,Kifizetjük az útiköltségedet, a szállásodat a Szabadság Szállóban, és választhatsz, hogy ugyanott az ellátásodat is, vagy adjunk inkább napi negyven forintot? " Én az anyagiakat illetőleg teljesen tájékozatlan voltam, kérdeztem, hogy járok jobban? „Kérd a negyvenet!" És háromszori étkezésre nem tudtam ott annyit elkölteni. Ennyiért ma a portás sem fogadná a köszönésemet. A szállodában a nálam is fiatalabb Portisch Lajos volt a szobatársam. Egyszer megtréfált minket a város. Egyik este a Rákóczi út felől bementünk a Körút sarkán levő Közértbe, de oda sem figyelve, a Körút felé léptünk ki. Javasoltam, hogy visszafelé sétáljunk egyet. О egyáltalán nem ismerte a várost, én is csak alig. Elmélyedtünk a beszélgetésben. 119 A keszthelyi sakkversenv, 1954.
