Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

A piarista gimnáziumban

Egyszer a kezembe került egy propagandafüzet: Mi van a darwinizmus mögött? egy majomfej fölött egy kérdőjellel. Tipikus esete a visszafelé elsülő fegyvernek. Az érvelése olyan gyatra volt, hogy kíváncsivá tett az eredetire. Kivettem a könyvtárból Darwin a Fajok eredete és az Ember származása című könyveit. Ezek nehéz szakkönyvek voltak, nem egy diákgyerek felkészültségéhez voltak szabva. A lényeget azonban felfogtam és elfogadtam. Noha Darwin sohasem tagadta a teremtést és általában a vallás tanításait, mégis, ekkor rendült meg gyermekkori hitem, ekkor találkoztam a gondolattal, hogy az élet véges, és utána számunkra a semmi. Sok álmatlan éjszakán át gyötrődtem, és eljutottam valami primitív materializmusig. De ez számomra nem szellemi diadalt, hanem kétségbeesést okozott, mert a megsemmisülésnél még a pokol kínjai is elfogadhatób- bak voltak. Már csak azért is, mert az utóbbiak, ha nem követek el valami nagy gazságot, elkerülhetőnek tűntek. Elmentem hát Medvigy Mihályhoz, egyik legnagyszerűbb tanárunkhoz. A kérdés a szakmájába vágott, lévén hittantanár. Kértem, győzzön meg, hogy tévedek. Szellemileg nyilván nem voltunk egy súlycsoportban, de azért vitatkozni is mertem vele. Sok komoly érv mellett elmondta Aquinoi Szent Tamás Isten-bizonyításait. Ellenvetettem, hogy ha mindez igaz is, legfeljebb egy deista felfogás bizonyításához elegendő. A természetben a létért való harcban iszonyatos gyilkolás folyik. Vajon, ha a Jóisten annyi szenvedést bocsátott az állatvilágra, rólunk, emberekről a halálunk után is gondoskodni fog, vagy ugyanígy átad az enyészetnek. Isten lététől a halhatatlanságig hosszú az út, még sok mindent bizonytani kellene. Mondta, hogy ne várjunk mindent a logikánktól, Isten akaratát nem tudjuk kifürkészni, az eszünk nagyon is véges. Azt feleltem, hogy ezt én is tudom, de mit tegyek, ha nekem csak ilyen szerény eszközöm van a világ megismeréséhez. A konklúzió: Pusztán logikai úton nem lehet a valláshoz eljutni, ahhoz hit is kell, de a materializmushoz is kell legalább annyi hit, hiszen feltételezi, hogy a buta anyag ilyen csodálatos világot létre tudott hozni. Ez sem magától értetődő axióma. Ez talált, így mégsem voltak hiábavalók ezek a beszélgetések.

Bár a hitemet nem nyertem vissza, a fél utat megtettem visszafelé a materializmusomtól a pozitivizmus irányába.

A fejlődéselméletről hatodik osztályban év vége felé egész órás előadást tartottam Darwin téziseit kiegészítve a későbbi mutációs elmélettel. A vitában osztálytársaim ellenvetései nagyjából azon a színvonalon mo- zogtak:„Ze/zef, hogy te a majomtól származol, de mi nem." Rám is ragasztották a „Darwin" gúnynevet. Egyetlen érdemleges vitapartnerem az osztály- főnökünk volt. A rövidesen bekövetkező államosítás után a témát levet105