Somfai Balázs: Veszprém megye ötvenhatban. Források és könyvészet Veszprém megye 1956. évi történetéhez (Veszprém, 2012)
Állami szervek, hatóságok megtorló intézkedéseinek irataiból
ÁLLAMI SZERVEK, HATÓSÁGOK MEGTORLÓ INTÉZKEDÉSEINEK IRATAIBÓL személyek. Elmondták azt, hogy megalakították az ideiglenes járási „forradalmi” tanácsot. Másnap én bementem a már megválasztott ideiglenes járási forradalmi tanácshoz, és ott közöltem velük, hogy nem értek egyet a választással, mert szűk körben választották meg a forradalmi tanácsot, és a tanácsba rákosisták is kerültek be, ezt a „komonistákra” értettem. Ekkor javasoltam azt, hogy egyetemistákat hívjunk ki, és azok fognak a választás alkalmával beszédet mondani. Miután az egyetemisták kijöttjek], megtartották az alakuló gyűlést és megválasztották a „forradalmi” tanácsot. Mivel ezen a gyűlésen a legényszállóról, vagyis a fiatalság közül nem választottak be senkit, így a legényszállón engem jelöltek a tanácsba, és így lettem a tanácsnak tagja. Megválasztásom után feladatom volt a legényszállót képviselni különböző dolgokban. A Nagy Imre-kormány megalakulása után a tevékenységem abból állt, hogy egyik alkalommal eljöttem Veszprémbe fegyverekért gépkocsival a Danuviába.64 Veszprémből kb. 40 fegyvert vittem haza Zircre. Ekkor még fegyvereket nem osztottuk ki, hanem raktároztuk a „forradalmi” tanácsnál. Majd [a] Nagy Imre-kormány leváltása után követeltem, hogy a fegyvereket osszák ki a legényszálló lakói között, és mi<nk> fogunk az oroszok ellen harcolni. Követelésem elismerték és a legényszállónak adtak 17 puskát, 4 db géppisztolyt, ezekhez elegendő lőszert, valamint két láda kézigránátot is vittem a legényszállóra. A fegyverelvitel után egy Szabó őrmester nevezetű személy lett a legényszállón a parancsnok. Majd később gyűlést hívtunk össze a legényszállón, ahol megválasztottuk a katonai bizottságot, amelynek én lettem az elnöke. Utána én lettem a legényszállón a parancsnok, Szabó őrmester beosztotta az őrséget, valamint megtanított minket a fegyverek és a gránátok kezelésére. Szabó elkészítette az őrszolgálati tervet és átadta nekem, hogy én is hagyjam jóvá. Az őrhelyek a községbe vezető utakon voltak, ezért hogyha oroszok jönnek a község felé, akkor az őrök azt jelenteni tudják nekünk, és én meg tudjam adni a további parancsot. Majd úgy határoztunk Szabó őrm[ester]rel, hogy nem tudjuk ennyi emberrel és fegyverrel felvenni a harcot az oroszok ellen, ezért eldöntöttük, hogy az őröket bevonjuk. Amíg én ezt megcsináltam, addig Szabó minket otthagyott. Ekkor az őröket én a Postásüdülőbe vittem, ott őröket állítottam ki, és vártuk, hogy mikor jönnek az oroszok, hogy harcolhassunk ellenük. Majd itt várakozás közben betelefonáltam dr. Tóth munkatársnak, aki a „forr”-tanács elnöke volt, megkérdeztem, hogy mit csináljunk. Ő azzal válaszolt, hogy ránk bízza. Ekkor az embereket bevittem a legényszállóra és ott alakítottam én egy nemzetőregységet, és ez az egység őrszolgálatot teljesített a Banknál és különböző helyeken. A fegyverek nálunk 64 Danuvia: lőszergyár Veszprémben. 89
