Somfai Balázs: Veszprém megye ötvenhatban. Források és könyvészet Veszprém megye 1956. évi történetéhez (Veszprém, 2012)
Közállapotok a forradalom előtt
Közállapotok a forradalom előtt Az egyik igen helytelen nevelési alapelv csak gazdasági eredményeikre törekedett. Papír-, vas- stb. hulladékok gyűjtésére hívták fel az ifjúságot időnként. Ennek az eredményeként alakult ki az az álláspont, hogy aki a legtöbb papírt, vasat stb. gyűjtött, az a legerkölcsösebb fiatal, az részesül különféle jutalmakban. Erkölcsi nevelésünkben nem használtuk ki kellőképpen a műemlékeink által nyújtott lehetőségeket. Ezeknek segítségével pedig igen könnyen ki lehet fejleszteni az igazi hazafias érzést. Sajnos, nemcsak kihasználatlanul hagytuk ezeket a lehetőségeket, hanem magukkal a műemlékekkel sem törődtünk kellőképpen. Ezt bizonyitja a Müveit Nép és egyéb folyóiratainknak a közelmúltban megjelent nem egy száma is. A hazafias neveléssel kapcsolatban egy másik nehézséggel is számolni kellett. Felmerült a kérdés nem egy esetben: meddig mehetünk el a hazafias nevelés terén, hogy ne vádolhassanak sovinizmussal? Hiszen nem is olyan régen még minden mélyebb hazafias érzés megnyilvánulását sovinizmusnak nyilvánították egyes felsőbb szervek. Erkölcsi nevelésünk feladatai közé tartozik a más népekkel való barátság gondolatának hirdetése is. Ezen a téren is felmerült néhány probléma. Ezek közül a legjelentősebb az volt, hogy a „más népek” kifejezés mindössze néhány nemzetre vonatkozott. Hogyan nevelhettünk volna egyéb népek megbecsülésére, mikor ezek szorosan el voltak zárva előlünk, tehát sem megismerésük, sem megismertetésük nem volt lehetséges? [...] Az erkölcsi nevelés területén a legtöbbet az iskola tette. Ha óvatosan is, de ébren tartotta az ifjúságban azt a gondolatot, hogy semmiféle fal nem állhat örökké, meg fogjuk ismerni a világ minden népét, és azokkal szemben fogunk baráti érzést táplálni, melyek erre érdemesek. [...] Az ifjúság erkölcsi nevelésének területén a következő feladatokat kell megoldani. Országos viszonylatban fel kell számolni azt a jelenséget, hogy csak szavakkal akarnak nevelni. Olyan tetteket kell mutatni és az ifjúsággal is végrehajtani, amelyeknek a haszna mindenki számára nyilvánvaló. A városnak és az iskolának a feladatai közé tartozik, hogy tegye lehetővé az ifjúság számára a minél gyakoribb színház- és mozilátogatást, természetesen gondosan megválogatva, hogy milyen színdarabok, illetve fdmek látogatását ajánlja. Ugyancsak fokozottabban kell ügyelni arra is, hogy milyen könyveket adunk a tanulók kezébe. Alapelv legyen az, hogy a politikai mondanivaló ne nyomja el az esztétikai és erkölcsi mondanivalót se az iskolában, se színházban, moziban, vagy könyvben. Lehetővé kell tenni azt, hogy az ifjúság is minél többet utazzék, ezzel megismerje nemcsak Magyarországot és a magyar népet, 21
