Somfai Balázs: Veszprém megye ötvenhatban. Források és könyvészet Veszprém megye 1956. évi történetéhez (Veszprém, 2012)

Közállapotok a forradalom előtt

Közállapotok a forradalom előtt Az egyik igen helytelen nevelési alapelv csak gazdasági eredményeikre törekedett. Papír-, vas- stb. hulladékok gyűjtésére hívták fel az ifjúságot időn­ként. Ennek az eredményeként alakult ki az az álláspont, hogy aki a legtöbb pa­pírt, vasat stb. gyűjtött, az a legerkölcsösebb fiatal, az részesül különféle jutal­makban. Erkölcsi nevelésünkben nem használtuk ki kellőképpen a műemlékeink által nyújtott lehetőségeket. Ezeknek segítségével pedig igen könnyen ki lehet fej­leszteni az igazi hazafias érzést. Sajnos, nemcsak kihasználatlanul hagytuk eze­ket a lehetőségeket, hanem magukkal a műemlékekkel sem törődtünk kellőkép­pen. Ezt bizonyitja a Müveit Nép és egyéb folyóiratainknak a közelmúltban megjelent nem egy száma is. A hazafias neveléssel kapcsolatban egy másik nehézséggel is számolni kellett. Felmerült a kérdés nem egy esetben: meddig mehetünk el a hazafias nevelés terén, hogy ne vádolhassanak sovinizmussal? Hiszen nem is olyan régen még minden mélyebb hazafias érzés megnyilvánulását sovinizmusnak nyilvánították egyes felsőbb szervek. Erkölcsi nevelésünk feladatai közé tartozik a más népekkel való barátság gondolatának hirdetése is. Ezen a téren is felmerült néhány probléma. Ezek kö­zül a legjelentősebb az volt, hogy a „más népek” kifejezés mindössze néhány nemzetre vonatkozott. Hogyan nevelhettünk volna egyéb népek megbecsülé­sére, mikor ezek szorosan el voltak zárva előlünk, tehát sem megismerésük, sem megismertetésük nem volt lehetséges? [...] Az erkölcsi nevelés területén a legtöbbet az iskola tette. Ha óvatosan is, de ébren tartotta az ifjúságban azt a gondolatot, hogy semmiféle fal nem állhat örökké, meg fogjuk ismerni a világ minden népét, és azokkal szemben fogunk baráti érzést táplálni, melyek erre érdemesek. [...] Az ifjúság erkölcsi nevelésének területén a következő feladatokat kell megoldani. Országos viszonylatban fel kell számolni azt a jelenséget, hogy csak szavakkal akarnak nevelni. Olyan tetteket kell mutatni és az ifjúsággal is végrehajtani, amelyeknek a haszna mindenki számára nyilvánvaló. A városnak és az iskolának a feladatai közé tartozik, hogy tegye lehetővé az ifjúság számára a minél gyakoribb színház- és mozilátogatást, természetesen gondosan megválogatva, hogy milyen színdarabok, illetve fdmek látogatását ajánlja. Ugyancsak fokozottabban kell ügyelni arra is, hogy milyen könyveket adunk a tanulók kezébe. Alapelv legyen az, hogy a politikai mondanivaló ne nyomja el az esztétikai és erkölcsi mondanivalót se az iskolában, se színházban, moziban, vagy könyvben. Lehetővé kell tenni azt, hogy az ifjúság is minél töb­bet utazzék, ezzel megismerje nemcsak Magyarországot és a magyar népet, 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom