Somfai Balázs: Veszprém megye ötvenhatban. Források és könyvészet Veszprém megye 1956. évi történetéhez (Veszprém, 2012)
Alkalmi költemények
Alkalmi költemények Bajtársak, hős honvédek! Jó tisztek és bakák! Hazánk büszkén néz rátok és ámul a világ. Munkások, becsapottak, bányászok, szenvedők, Ott álltok szent daccal a barbárok előtt. Anyák és kicsi lányok, szerelmes asszonyok, Golyóból, tüzből, gyászból nektek is kijutott. Kilencmillió árva, kizsákmányolt magyar, Egy szívvel újat, szépet és igazat akar. Azt hittük, győzni tudnánk, a végzet elmarad. S reményünk szertefoszlott két gyászos hét alatt. Mináluk szabadságharc sohase sikerült, Áruló és zsarnok mindig fölénk került. Ismét csak letiportak, ismét csak temetünk, Szánkon káromlás jajgat: az Isten nincs velünk! Tízezrek váltak holttá, patakban folyt a vér. Romokban, tűzben borzad, fagyasztó téli szél. Egész hazánk halálos, gyötrő sebet kapott, Fölé megint kitűzték a vörös csillagot. Az ázsiai barbár, tatárnál gonoszabb, Ezrével fuvarozza a magyar rabokat. És rádió meg újság hazánk nyelvén kiált: Kik fegyvert fogtak értünk - fasiszták, banditák! Hogy: ifjú, munkás, honvéd azért vállalt halált, Hogy visszahozza Horthy szennyes, rongy korszakát. Azért viselt el népünk ilyen tengernyi kínt, Hogy visszakapja földjét a földesúr megint! Hogy: aki vérzett, harcolt, az áruló, gálád, És nincs más pártfogónk, csak a szovjet jóbarát! Oh, meggyalázott holtak, beszennyezett nevek! Ki oszt majd igazságot nektek és mindenkinek? 168
