Somfai Balázs: Veszprém megye ötvenhatban. Források és könyvészet Veszprém megye 1956. évi történetéhez (Veszprém, 2012)
Menekülők, disszidensek sorsa
Egykorú naplók, korabeli visszaemlékezések 73. Zsargó Miklós községi tanácsi VB-elnök PÁRTREHABILITÁCIÓT KÉRELMEZŐ LEVELE A JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁGHOZ az 1956. október-1957. márciusi bakonyszentkirályi ESEMÉNYEKRŐL ÉS AZOKBAN SZEMÉLYES SZEREPÉRŐL Bakony szentkirály, 1957 [márciusa] Az 1957. október 23. és azt követő eseményekről és személyes ténykedésről az alábbiakban tájékoztatom az Intézőbizottságot. Október 24-én a bakonyszentkirályi erdészet kenyéri kerületében dolgoztam mint rakodómunkás. Az autó a faanyagot a bakonyszentlászlói vasútállásra szállította. Délután úgy 3 óra tájban az autó kísérői és Zsargó Gábor kerületvezető azzal jöttek vissza, hogy többet nem lehet fordulni, mert az állomáson már nincs, aki a szállítmányt átvegye, menjünk haza. Idehaza értesültem arról, hogy a rádió közvetítése szerint Budapesten nagyon feszült a helyzet nálunk pedig a földmüvesszövetkezeti italbolt tele van jó ittas emberekkel. Este én is elmentem, láttam azt, hogy emelkedett a hangulat, és ezekkel az emberekkel nem is beszélem. Egyszer látom, hogy a tömegben nemzeti zászlót lobogtatnak és az alatt énekelnek, majd az italboltból eltűntek. Ez alatt az idő alatt megjelent Petrik Jenő hadnagy és Kenyeres alhadnagy, akikkel a belső teremben beszélgettünk, akik mondták azt, [hogy] Sikátorból jönnek és ott nagyobb a felhajtás. Arról beszélgettünk, hogy ez helytelen, de sok embernek már arra van gondja, hogy akire haragszik, azt most felelőségre akarja vonni. Ez történt Petőkkel Sikátorba[n], én mondtam neki, itt nálunk attól tartani nem kell, mert őket itt tiszteletbe tartsák [így!], és én magam is megvédeném, ha valaki bele akarna kötni. Még ott voltak Petrikék, amikor az előbb említett csoport visszakerült, én addig azt sem tudtam hol voltak és mit csináltak. Link György, aki a csoportnak szintén tagja volt, odajött hozzánk, bekapcsolódott a beszélgetésbe, ami az akkori helyzetről fojt. Körülbelül 10 óra lehetett, amikor Petrikékkel együtt elhagytuk az italboltot, ők is, én is hazamentünk. [Október 25.] Másnap reggel hallotta meg azt, hogy az a csoport, amelyik az este az italboltból eltűnt, a falubafn] voltak és az akkori tanácselnök ablakát beverték. Én rögtön elmentem Link Györgyhöz nehezményeztem viselkedésüket annál is inkább, mert gondoltam arra, ezért majd megint engem hibáztatnak, hogy én bíztattam fel őket. Elmondotta, hogy semmi rosszindulat nem volt, csak azt akarták mondani neki, [hogy] a zászlót tegyék ki. Mivel senki nem jelentkezett, az ablakot azért törték be. Én mondtam neki, ilyent ne csináljon, mert ez a viselkedés helytelen. Ugyanakkor megbeszéltük azt, hogy ha a helyzet komolyodik, nekünk kell arra vigyázni, hogy a községbe senkit ne bántsanak. 140
