Somfai Balázs: Veszprém megye ötvenhatban. Források és könyvészet Veszprém megye 1956. évi történetéhez (Veszprém, 2012)
Menekülők, disszidensek sorsa
Egykorú naplók, korabeli visszaemlékezések Közben zirci dolgozó parasztok is jöttek már a folyosóra. [A] küldöttek elhitték, hogy a keresettek nem tartózkodnak az épületben és kijelentették, hogy az irodákba nem kívánnak belépni. A küldöttségnek eme csoportja ezután a rendőrség lefegyverzését követelte. Pintér elvtárs igyekezett őket megnyugtatni, hogy a rendőrség a megfogalmazott követelésekkel egyetért. A tüntetőket nem bántja, amennyiben a tüntetés további békés jellegű lesz és józan eszükre hallgatnak a dolgozók, s nem fognak pusztítást végezni a közintézményekben. A csoportot nem sikerült megnyugtatni. Váltig erősítgették, hogy addig nem tudnak megnyugodni, míg [a] rendőrség kezében fegyver lesz. Több javaslattal álltak elő. Egy részük azt kérte, hogy a rendőrség zárja le egy olyan páncélszekrénybe az összes fegyvereit, amely 2-3 kulcsra működik. Egy kulcs legyen a munkások megbízottjánál, egy a járási tanács dolgozói által megbízott személynél, egy pedig a rendőrség megbízottjának kezében, de ez nem lehet Méder rendőrfőhadnagy. Másik csoport azt követelte, hogy a fegyvereket dobják a tömeg szeme láttára egy kútba. Ismét mások, hogy a fegyvereket adják ki a zirci bányászok és parasztok néhány tagjának. Pintér elvtárs kifejezte, hogy a javaslatok keresztülvihetetlenek, a rendőrség fegyverét nem adhatja le, hiszen erre esküt tett. Ne bántsák és ne provokálják a rendőrséget, akkor nem lesz vérontás. E vitatkozásra kijött az elnöki belső szobából Szakács István mezőgazdasági osztályvezető. A küldöttek csoportjából többen felismerték és rátámadtak. Megfenyegették, hogy emlékszik-e durva TSZ szervezési agitációira, a törvény- sértéseire. Szakács elvtárs arra hivatkozott, hogy ő a felsőbb kormányhatározatokat hajtotta végre, aminek helytelenségét az utóbbi időben már maga is látta. Nem egyéni önkény volt ez részéről, hanem az akkori viszonyoknak tett eleget. A vita heve helyenként133 annyira fellángolt, hogy már-már verekedéstől lehetett tartani. Pintér elvtárs igyekezett megmagyarázni a feldühödteknek, hogy valóban, Szakács elvtárs ha követett is el hibákat, ezt a felsőbb utasításokra tette, s az utóbbi időben emberségesen bánt a parasztokkal. Kérte a dolgozókat, hogy az egyéni bosszút, a vélt jogos vagy jogtalan sérelmeket most tegyék félre, nem ennek az ideje van. Ha a rend helyreáll és az élet nyugodt mederben folyik, megvannak a megfelelő fórumok, ahol személyes sérelmeket az igazság teljes felderítésével orvosolni lehet. Ebben a kérdésben Mercz István TSB-elnök134 is csatlakozott, kifejezve, hogy a verekedéssel és egyéni bosszúval ő sem ért egyet. A csoportot sikerült így megnyugtatni és a tanácstól eltávolítani. A koradélutáni órákban a párt-végrehajtóbizottság összehívta a tömegszervezetek kommunista vezetőit, hogy létrehozza a forradalmi tanácsokat. Erre utasítást Ditrói elvtárs a felsőbb pártszervektől kapott, mint mondotta. Midőn a 133 Helyesebben: időnként. 134 TSB: testnevelési és sportbizottság. 136
