Mordovin Maxim et al. (szerk.): Posztó Pápa piacán. Vándorkiállítás 2016 Katalógus (Veszprém-Pápa-Budapest, 2016)
Posztó Pápa piacán - III. Pápa városa a késő középkorban és a kora újkorban a régészeti feltárások tükrében
A házak környezetéből származó leletanyag alapján kétféle tevékenységre következtethetünk. A két északi épület közötti sikátorban a tér burkolatát vastagon borította a beletaposott állatcsont-törmelék. Az itt összegyűjtött csonttöredékek mérete és formája arra utal, hogy az egyik vagy akár mindkét házban hentesbolt működhetett. A két délebbi ház esetében nem volt olyan lelettípus, amely egyértelműen segítené az azonosítást, ugyanakkor kifejezetten nagy mennyiségű pénzlelet is előkerült, és a tér teljes területén előforduló textilbárcák ezen a részen sűrűsödtek. Bontadan posztóvégekről származó minőség- és eredetjelző plombák még az egyik ház padlójából is előkerültek. Ez alapján úgy tűnik, hogy a délnyugati házban szatócsbolt működött, ahol a posztóvégeket felnyitották és kistételben — rőfökben - árusították. A délkeleti épület annyira töredékesen maradt fenn, hogy arra vonatkozóan semmilyen következtetést nem tudunk levonni. A négy épület egyidejű pusztulását azonban éppen ez a ház szemlélteti a leglátványosabban. Az egész Fő téren meg lehetett figyelni egy olyan kiterjedt tűzvész nyomait, amely valamikor aló. század végén pusztított. A leégett épületek romjait később el- planírozták, ennek következtében volt csak viszonylag kevés megfigyelhető. A délkeleti ház egyik sarokszobájából azonban a tűzvész során már nem tudták kimenekíteni a berendezést, így az a házzal együtt elpusztult. A leginkább konyhaként vagy a konyhához tartozó kamraként azonosítható helyiségben egy leszakadt polcot találtunk összetört edényekkel és egy vas merőkanállal. A város 1594. évi török megszállása ostrom nélkül történt, ezzel szemben 1597-ben, a visszafoglalás során a várban lévő lőporraktár felrobbant. Ekkor keletkezhetett a várost is elpusztító tűzvész. Ha azonban ekkor sikerült a tüzet lokalizálni, és a település épen maradt, legkésőbb a vallon zsoldosok 1600. évi lázadását követő újabb ostrom során pusztulhatott el a piactér a templommal. A feltárásoknak és az írott forrásoknak köszönhetően elég színes képet kaphatunk a pápai piactér korabeli mindennapjairól. A 15. századtól szombatonként tartották a kisebb hatókörű hetivásárokat. Az állandó piaci forgalom túlnyomórészt ezeken zajlott le. Ez leginkább a környékbeli kézművesek és gazdák, illetve a hazai kereskedők számára adott lehetőséget termékeik és áruik értékesítésére. Emellett azonban minden évben legalább egyszer tartottak éves vásárt. A Gyertyaszentelő Boldogasszony napja (február 2.) táján megrendezett sokadalmon már megjelentek Európa legkülönbözőbb országainak kalmárjai is. A nehéz téli időjárás ellenére számos távolabbi városból érkeztek kereskedők Pápára. így például Székesfehérvárról sót hoztak, az Alföldről szarvasmarhát, és a nyugat-európai textilárukat is ilyen alkalmakkor értékesítették. Veszprém • Pápa ® Budapest 33
