Mordovin Maxim et al. (szerk.): Posztó Pápa piacán. Vándorkiállítás 2016 Katalógus (Veszprém-Pápa-Budapest, 2016)

Posztó Pápa piacán - II. Öltözködés a kora újkori Magyarországon

Mivel a magyar férfiak által viselt ruhadarabok látványosan eltértek a nyugateurópai, a spanyol majd a francia divat által befolyásolt viselettípusoktól, a külföldről érkező kortársak általában élénk érdeklődést mutattak a magyarok ruházata iránt, így sok leírásból és képi ábrázolásból ismerjük a „magyaros viseletét”. A magyar férfiak a jellegzetes keleties viseletét a török kiűzését követően sem hagyták el, sőt a 18—19. században párhuzamosan élt a rokokó, majd később az empire irányzatokkal, ezzel is kifejezve a magyarok státuszát és elkülönülését a birodalmon belül. A zsinóros, dolmányos-mentés viselet, valamint az elől fűzött női ruhaderék, a kötényes, nagyobb szoknyás formával a magyarok jellegzetes viseletévé vált a 19. századra, ami egyes alkalmi viselettípusokban, például a bocskaiban a mai napig tovább él. Természetesen megjelentek a nyugati divat szerint készített darabok is a magyar urak és hölgyek ruhatárában, illetve a magyaros ruhák szabásában is felhasználták az újabb, divatos szabásmintákat.

A 16—17. század jellegzetes magyar férfiviselete a dolmány. Ez az ing fölött viselt kabátféle a korszak nappali viselete, tehát nem csak kültéren viselték. Apró gombokkal záródott, amelyek — viselőjének pénztárcájához és társadalmi státuszához mérten - készülhettek bronzból, ónból, ezüstből, de nem volt ritka a fa alapra dolgozott fémszálakból készített gomb sem. Ez utóbbit nevezték kötött gombnak, amelyet a gombkötő és paszományos céh tagjaitól rendelhetett meg a jobb anyagi körülmények között élő férfiember. A dolmány ujját az alkaron legtöbbször szűkre szabták, a kézfejnél pedig gombokkal vagy kapcsokkal záródott. Jellegzetessége a leppentő vagy „kutyafül”, amely többféle formájú, négyzetes vagy lekerekített is lehetett, és ráhajlott a viselő kézfejére. A dolmányt a derékon övvel rögzítették. Ezek többféle technikával készülhettek, így találunk bőr öveket, megjelentek a korszakban a kötöttgombos zsinórövek, de a leggazdagabbak ruhatárában egy ősi technikával, az úgynevezett spranggal készült mintás hálóövekkel is találkozhatunk.

Esterházy Miklós (1643) • Brandenburgi Katalin menyegzői ruhája (1626) • Csáky Istvánná Forgách Éva (17. század első fele) •

vmr k.qnsGOTwfc