Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - VII. Szovjet zászlók alatt (1945–1990)
TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV VII. SZOVJET ZÁSZLÓK ALATT (1945-1990) A második világháborúból is a vesztesek oldalán kikerülő Magyarország a párizsi békeszerződés értelmében elvesztette a háború alatt visszaszerzett magyarlakta területeket és újra 1938-as határai közé szorult vissza. A háború utáni újjáépítést gátolta, hogy a gyárakat, üzemeket lebombázták, a teremelőeszközök javarésze megsemmisült vagy hasznnálhatatlanná vált. A győztes hatalmak súlyos háborús jóvátétel megfizetésére kötelezték az országot, melyektől egy évtized múltán sem szabadult meg teljesen. A háború befejezésétől 1991-ig a Szovjetúnió tartotta megszállva az országot, amely a szovjet birodalom gazdasági és politikai érdekszférájába tartozott, s a keleti blokk többi országával együtt sikertelen kísérletet tett egy igazságosnak hirdetett kommunista társadalom felépítéséért. A szovjet társadalmi-gazdasági modell gyakorlatba való átültetése egyúttal egy modernizációs folyamatnak tekinthető, amelynek során Magyarország agrárországból ipari-agrár oszággá vált, megvalósult az „ ingyenes ” állami egészségügy, korszerűbbé vált az oktatási rendszer, a szociális intézményrendszer, kiépült a szocialista kultúra intézményrendszere. Takácsi község sajátos utat járt be 1945 után, hiszen a várva várt földreform itt - a nagybirtok hiánya miatt - nem mutathatott fel látványos eredményeket. Az igénylők a pápai és marcaltői határban jutottak néhány holdföldhöz. Kezdetben még úgy tűnt, hogy az önálló paraszti gazdálkodás folytatódik, de a kommnista párt 1948. évi hatalomra kerülése után ezek az illúziók szertefoszlottak, mert megkezdődött a gazdaság kollektivizálása, amely a kulákok üldözését, a termelőszövetkezeti csoportok, majd az 1956-os forradalom fegyveres leverését követően, termelőszövetkezetek erőszakos és kampányszerű szervezését jelentette. Az agitáló brigádok durva fellépésére sokan ma is emlékeznek. A községi önkormányzat 1945-1950 között látszólag a hagyományos keretek között működött, a valóságban azonban a mindenkori politikai erőviszonyok szerint választották a képviselőtestületi tagokat. 1946-ban a Szociáldemokrata Párt követelte, hogy a Takácsi Községi Nemzeti Bizottságba küldhessen képviselőt, később az MKP is azzal az igénnyel lépett fel, hogy mind a képviselőtestületben, mind a Községi Nemzeti Bizottságba delegálhasson tagot. A politikai pártok elsorvasztása után a Hazafias Népfront jelentette a tömegszervezetet, amelyet a szocializmus építésének szolgálatába állították A HNF elnöke volt Varjas Károly (1960-1964), Vincze Miklós (1966- 1968), Varga Lajos (1969-1970).870 A közös tanács idején Pirka Károly töltötte be az elnöki tisztséget.871 A pártpolitikai alapon újjászervezett községi önkormányzat a forint bevezetéséig, 1946 augusztusáig, a felgyorsuló infláció miatt természetben fizette alkalmazottait, akiknek ezután „jó pénzben ”,állapította megfizetését. A község vagyona gyarapodott: 1945-ben, a földreform során megkapta az ihászi erdőt, Pápa határában pedig 74 kh 672 négyszögöl nagyságú (Huszárrét nevű) legelő- és szántóterületet; az utóbbiról a 870 VeML PL XXIII. 910. Tanácsülési jkv. 1950-1971. 871 VeML PL Vaszari vb. jkv. 1980. 398
