Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői

TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovils Emőke)

Hiszen a törvények meghatározták, hogy „ a czégéres vétkek alkalmatosságával, amilyen a paráznaság, az egyházi fenyítések alá minden engedelemmel adják magokat... a parázna személy eklésiát kövessen. ” Mivel ez a legény ennek magát alávetni nem akarta, evangélikussá lett, vagyis áttért a lutheránus vallásra. Ámde a református közösség kitiltotta őt a templomból, mivel a kiszabott büntetés alól kibújt. Ennek ismeretében az evangélikusok sem akarták őt a karzatra, a legények helyére felengedni, mivel féltek a reformátusoktól, akikkel ekkor még közösen használták a templomot és elválni nem akartak, saját templomuk nem lévén.310

A másik két eset az 1880-as években történt. Egyik esetben néhány „meghason- lott” házaspárnál vetődött fel a házastársi hűség megszegése, de az egyháznak nem kellett közbe avatkoznia, mivel „ kiegyenlítődtek részben halál, részben eltávozás által. ” Másik esetben „ a közerkölcsiség nagyobb botránnyal nem bántatott meg és csak egy törvénytelenül együtt élő (házasság nélkül) pár bántotta némileg, de a kellő lépések megtétetnek. ”311 Később nem derült ki, hogy valóban megtörtént-e a fegyelmezés és lett-e foganatja. Akkor még az élettársi kapcsolat ismeretlen együttélési forma volt, amely azután a XX. század végétől a hagyományos közösségekben is polgáijogot nyert.

Ugyanakkor a keresztelési anyakönyvek beszámolnak házasságon kívül született gyermekekről is. 1871-1880 között 307 születésből 19 származott „ törvénytelen ágy- bőr, 1876 és 1878 kivételével esztendőnként 1-5 fő. Az anyák közül három özvegyasszony volt, a többi viszont hajadon napszámos, cseléd, vagy szolgáló. Feljegyeztek egy kirívó esetet is. Gy. J-né F. Zs. már több éve élt külön a férjétől, amikor gyermeke született, akinek az apja az asszonnyal együtt élő személy, M. P. volt. Mivel a házasság törvényesen nem bontatott fel, ezért a gyermeket a házastárs nevére írták. 1791-ben özv. K. G-né K. J. esett paráznaságba, de nem tartott penitenciát. Botránkoztató életről 1821 -ben tett említést a vizitáció, de ekkor teljesen sikertelen maradt a feddés. Néhány éven belül újra említettek egy leányanyát, T. Zs.-t, majd 1883-ban egy paráznaságban élő férfit, Zs. J.-t, akire felesége tett panaszt az egyházi vezetésnél, de az eredményről már nincsenek adataink.

Valójában a közerkölcs elleni vétségnek mondható a „ visszás házasság ” is, vagyis a házasfelek egyet nem értése, amely többször végződött házasságtöréssel. Jó példája a lelkipásztor eredményes közbenjárásának 1774-ben Bodor György és Boros Zsuzsanna esete, akik megbékéltek egymással és viszálykodásuk megszüntetését büntetés terhe alatt vállalták. 1820-ben viszont hiába próbálkozott ezzel a lelkész Katona János és Egresi Anna érdekében, nem sikerült egyezségre bírnia őket, az asszony szüleihez költözött. 1873-ban Szabó Lajos és Jezemitzky Johanna viszálykodása már törvényes válással végződött.312

A faluban nagy tisztelet övezte azokat a lelkipásztorokat, akik a közösséget igaz szívvel, őszinte szeretettel, alázattal szolgálták. így emlékeztek Győry Elemér püspök

310 DREL III. 66. Takácsi vegyes anyakönyvek II. 1738-1748.

311 DREL III. 66. Takácsi református egyház közgyűlési és tanácsiilési jkv. 1880., 1882. Szekeres Mihály lelkész jelentései 1879/80 és 1881/82.

312 DREL III. 66. Takácsi református keresztelési anyakönyvek 1871-1880. Takácsi és Takácsi református közgyűlési és tanácsülési jegyzőkönyvek, 1774., 1820., 1873.

167