Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (5. Lackovits Emőke) hozzájuk. Ugyanakkor a gyermekek bevitele a templomi közösségbe, ugyancsak az egyházhoz való szorosabb kapcsolatot eredményezett. Vizsgált korszakunkban vasárnaponként még nem tettek ki láda alakú vagy tányér perselyt, hanem két egyházfi látta el a templomi szolgálatot, akik egy-egy bársony zacskós rúdpersellyel két oldalról perselyeztek. Ezután ők nyitották ki a két bejáratot a kivonuló híveknek. Később a rúdperselyt a cinterembe („ cintórium ”) kitett tányér váltotta fel. Stólát csak keresztelésnél és temetések alkalmával fizettek, amelynek mértéke koronként változó volt. A stóla nagyságát a Dunántúli Református Egyházkerület közgyűlése egységesen határozta meg. Az esküvői stólát a vacsora-meghívással váltották ki. A gyülekezetnek a templomához való ragaszkodását jól megmutatja a templom rendben tartása. Sokáig a női egyházfi, Vaijas Kálmánná takarította a templomot a harangozás mellett. Télen, amikor az imatermet használták, az ő dolga volt a fűtés is. Évente kétszer nagytakarítást is végeztek. Ezen a hittanos gyermekek szülei vettek részt már az 1970-80-as években. Korábban a gyülekezet női tagjai együtt végezték el ezt a munkát. Takácsiban a vizsgált időben nem tettek még virágot az úrasztalára, amely csak egy sötétkék bársonyterítővei volt letakarva. Díszesen csupán úrvacsora alkalmával terítették meg. 1919-ben a kommün alatt a református egyház javait is államosították és számba vették a kegyszereket, a templomi berendezést egyaránt, így rendelkezésre áll egy leltár, amelyből tudjuk, hogy 10 terítő, 2 kehely, 3 úrasztali vagyis bortartó kanna, 1 kenyértartó tál, 1 kenyérosztó tányér, 2 fatányér, 2 persely, 1 keresztelő kanna volt a gyülekezet tulajdonában.305 Az egyházközség világi tisztségviselői a választott presbiterek voltak, ahogy ma is, élükön a gondnokkal (kurátor). Napjainkhoz közeledve ez annyiban változott, hogy ha valaki tett valamit egyházáért, presbiterré választották, így tizenhétre növekedett a számuk, amit mára felére csökkentettek. A gondnok az egyházközség világi vezetője, a pénzügyek őre, a munkák megszervezője volt, amelyekről rendszeres számadással tartozott, amit az esperesi vizitációk minden alkalommal ellenőriztek. 1774-1859 között 23 kurátor váltotta egymást. 1613-1936 között 58 lelkipásztora, 1680-1948 között 43 tanítója volt a közösségnek.306 Mind a lelkész, mind a kurátor és a presbiterek igyekeztek takarékoskodni az egyházközségjavaival. Ezért született meg 1866-ban az a határozat, hogy a szokásos Gergely napi számadási közgyűléshez kapcsolódó vacsorákat eltörlik.307 Minden bizonynyal Gergely napján a közös étkezés egy korábbi hagyomány maradványa lehetett, amikor ezen a napon zárták le az esztendőt, az iskolában az új félévet ilyenkor kezdték meg, amely egyfajta számadásként szerepelt, de ekkor toborozták az iskolába az új tanulókat is. Tehát egyfajta áldomásnak fogható fel ez az alkalom. A magánájtatosság, a mindennapi hitélet része volt a rendszeres imádkozás. A gyermekeket már egészen kicsi korukban megtanították a reggeli, az esti imádságokra, valamint az asztali áldásra. Reggeli imádság: 305 Hudi-iratgyűjtemény, 1919. 306 Hudi-iratgyűjtemény, a református lelkészek, tanítók, gondnokok jegyzéke. 307 DRELIII. 66. Takácsi református egyház tanácsülési és közgyűlési jkv. 1866. 164
