Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — 111. A népi műveltség jellemzői (X. Lackovits Emőke) volt szüksége, ezért a legtöbb libát a Gerence partján őrizték, ahol leánykák pászto- rolták őket, őrzés közben jó lehetőséget találva a játékokra, társas szórakozási alkalomként felfogva ezt a munkát. Volt olyan gyermeklány, aki már három esztendősen őrizte a libákat. Az egész nap kint lévő gyermekeknek is kettes bögrében vitték ki az ebédet. A libákat általában kétszer mellesztették, többnyire májusban, majd augusztusszeptember hónapokban. A tollát tartották legértékesebbnek, amit azután a téli hónapokban kaláka munkában fosztottak meg. A szomszédok összejöttek ilyenkor, négyöt asszony, öt-hat lány az adott háznál és ameddig el nem fogyott az összes toll, esténként fél 9-ig is fosztottak. Amikor végeztek az egyik háznál, akkor mentek a következő helyre. Ilyenkor boros teával vendégelték meg a munkában résztvevőket. Utolsó este pedig végzőt tartottak, amikor frissen sütött, két-három féle tésztát kínáltak a boros teához. Előfordult, hogy fiatalok csoportja citeramuzsikával szórakoztatta a fosztókat, miközben ők beszélgettek, majd befejezve az aznapi munkát, az ifjúság táncra perdült. A végzőre mindig megjelentek a citerás legények, ugyanis nagyon sok fiatalember tudott citerázni a faluban. Ezeken az estéken felváltva citeráztak, hogy mindenkinek legyen alkalma táncolni, hiszen azért jöttek és a jelen lévő ifjúság végig is táncolta az estét. A tollfosztást többnyire az idősebb korosztály nő tagjai, valamint a lányok végezték, férfiak nem vettek részt benne. A tollcsutkát pedig a fiatalok gyűjtötték össze. A libát nem csupán a tolláért, hanem húsáért is tartották, ezt viszont értékesítették. 18—22 libát is nevelt egy-egy szorgalmas, takarékos asszony, amit azután hízott állapotban a pápai piacon értékesítettek. Kiváló vásárlói kört jelentettek a pápai zsidó családok. Gyakran előfordult, hogy megbízottjuk kiment a faluba, kifizette a libákat, amelyeket azután, mivel hat-nyolc állatot jelentett, szekérrel vitték be Pápára a Petőfi utcába, ahol a sachter tartózkodott. AII. világháború után ezek a lehetőségek megszűntek. A baromfifélék táplálékául a füvön kívül búzát, árpát és aki kölest termesztett, kölest adott. Ezeknek az állatoknak a tartása, szaporítása, gondozása, feldolgozása, értékesítése kizárólag női munka, feladat volt. Kertkultúra, gyümölcstermesztés Takácsiban is, mint másutt a falvakban, két helyen folytattak kertészkedést: részben a házhoz tartozó konyhakertekben, részben pedig a háztulajdonosoknak a közösből járó káposztáskertekben. A visszaemlékezések szerint azonban Takácsiban már egy megváltozott állapotra figyelhettünk fel. A dűlőnevek között több helyen is megtalálható a Káposztás megjelölés, amely egyértelműen utal ennek a háztulajdonhoz kötött meglétére (a XIX. században a házhoz, kúriához kapcsolódóan nevezték meg a káposzta földet), azonban ezt már a vizsgált időszakban nem használták kertként, hanem nyárfák álltak itt, amelyeket a tulajdonosok ültettek. Elmondásuk szerint ezek a kertek nagyon kicsi méretűek voltak, legtöbb a Gerence mellett terült el. Jól jellemzi nagyságukat, hogy némelyikbe csupán három nyárfát tudtak csak ültetni. Még a nagyobbakban sem fért el több hat-nyolc nyárfánál. Kertként csak azok használták, akiknek a telkén nem létezett kert. Ez több közös udvaron álló lakóház esetében is előfordult. Többnyire a Gerence 88
