Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
Tisztelt Olvasó! (Előszó)
ELŐSZÓ Tisztelt Olvasó! Takácsi község önkormányzatának képviselőtestülete 2012-ben úgy döntött, hogy a falu múltjának jobb megismerése érdekében egy falutörténeti kötetet ad ki. Talán sokakban fölmerül a kérdés, hogy szükség van-e effajta munkára. A válasz egyértelmű: Veszprém megye szinte minden második-harmadik községe rendelkezik történeti feldolgozással, némely községről több összefoglaló jellegű munka is készült. A nagyobb városok - mint Pápa vagy Veszprém kiskönyvtámyi várostörténeti kiadvánnyal büszkélkedhetnek. A mostani kötet nem az első kísérlet a község múltjának bemutatására. Ismeretes, hogy a két éve elhunyt történész, Veress D. Csaba tollából 1998-ban született egy falumonográfia, amely ma már csak antikváriumokban kapható. Ez a kötet a rendelkezésre álló szűkös anyagi források miatt szokatlanul kis betűmérettel jelent meg és csak a köztörténeti eseményekkel foglalkozott. Hiányzott belőle a néprajzi, természetrajzi fejezet. Amikor az önkormányzat felkérését elfogadtam, egy olyan kötet összeállítására gondoltam, amely elsősorban az előző kötet hiányosságait szünteti meg. így szükség volt a falu történetéről szóló irodalom áttekintésére, néprajzi és természetrajzi értékeinek számbavételére. Ezek a tanulmányok adják a kötet első részét. A kötet második része történelmi olvasókönyv. Olyan forrásokat tartalmaz, amelyekből a falu történetének hétköznapjai tárulnak fel. Megismerjük az itt működő önkormányzatok - nemesi község, agilis község, polgári és szocialista község - történetét, a közbirtokosságot, az egyházakat és felekezeti iskolákat, a nép mindennapi életet. Biztos vagyok abban, hogy az utolsó pillanatban összegyűjtött néprajzi adatokból megírt összefoglalás élesen megvilágítja az Olvasó számára, hogy milyen volt hagyományos falusi világ, amelyben őseink éltek, s melyről mi, az újabb nemzedék tagjai már csak elbeszélésekből tudunk valami keveset. Takácsi különleges község, hiszen a középkorban s az újkorban, egészen 1848-ig nemesi község volt, a nemesi jog hatotta át a köznapi gondolkodást. A nemesi kiváltságok őrzése sajátos öntudatot és a parasztinál magasabb fokú írásbeliséget is jelentett. Az újkorban számos családi levéltár keletkezett, mégsem mondhatjuk azt, hogy a gazdag múltnak gazdag az írásbeli hagyatéka. Mert a tűzvészek, az emberi gondatlanság, az 1945 utáni kuláküldözés következtében viszonylag kevés irat, dokumentum maradt ránk. A takácsi vonatkozású iratokat levéltárakból, könyvtárak kézirattárából, magángyűjteményekből szívós munkával sikerült feltárni és felhasználni. 5
