Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

Életrajzi kislexikon

ÉLETRAJZI KISLEXIKON

egyetemek teológiai karán. 2006-tól 4 éven keresztül beosztott lelkészként szolgált Pápán, majd 2009-től Takácsiban. A lelkészi munka mellett 2008-2011 között a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Mentálhigiénés Intézetében a Lelkigondozó Szakirányú Továbbképzési Szakon szociális és családsegítő lelkigondozó diplomát szerzett. 2012-ben megkapta a magyar állampolgárságot. 2013-ban kötött házasságot Pásztor Krisztiánnal. 2014-ben megszületett Júlia nevű lányuk. FORRÁS: Személyi adatlap, Takácsi, 2014. június.

POTYONDI (Pottyondi) László evangélikus lelkész, nemes birtokos. Takácsiban született 1770. április 23-án, április 26-án keresztelték. Édesapja agilis Potyondi István volt, akit Veszprém vármegye birtoka révén 1780-ban a vármegyei nemesi kataszterben tartott nyilván. A soproni líceumban nyolc évig tanult, majd a kőszegi „deák oskolában”, a grammatikai iskolában tanított. Ezután másfél évig Jénában tanult. 1794-ben hazajővén, november 21-től Alsóbükre szenteltetett fel lelkésznek. 1808-ig szolgált itt, ekkor Balassa János került a helyére. 1809-1824 között Malomsokon lelkészkedett, itt hunyhatott el. 1819-ben a kápolnástakácsi nemes birtokosok között tartották nyilván, házas volt, gyermekei: Pál, Lajos, Károly, Anna. FORRÁS: DREL III. 66. Református vegyes akv. III. 25., VeMLIV. l.e.cc. Nemesi összeírások, 1780-1847., HRABOWSZKY1803. 70., KEVEHÁZI2011. II. 598.

RÁBA Boldizsár, felső-eöri katolikus köznemes, takácsi és lepsényi birtokos, Veszprém vármegye másodalispánja, királyi tanácsos. Feleségével, Tallián Juliannával együtt a takácsi katolikus leányegyház fő támogatója. Az 1770-es évektől Veszprém vármegyei tisztségviselő. 1782-től Veszprém vármegye alszolgabírája, 1790-től főszolgabírája, 1804-től másodalispánja; 1810-ben, 1815-ben és 1820-ban újraválasztották. 1827-ben 55 év vármegyei szolgálat után visszavonult, a november 12-i tisztújításon Hunkár Antal szolgagyőri birtokost választották a helyére, aki azonban családi okokra hivatkozva lemondott. Rába nyugalomba vonulása után is Pápán élt. Itt hunyt el 88 éves korában, 1837. június 2-án. Ekkor második felesége, Vajda Margit gyászolta. Nemeskéri Kiss Pál (1720-1797) veszprémi nagypréposttal együtt hathatósan támogatta a takácsi katolikus templom építését és fenntartását. Felesége alapítványt tett a takácsi katolikus tanító jövedelmének gyarapítására. A kegyes alapítványt a mindenkori vaszari plébános kezelte. FORRÁS: HUDI1986. 16., VERESS D. 1998. 61. Pápai r. k. halotti anyakönyv, 1837.

SEBESTYÉN András evangélikus lelkész. Takácsiban született az 1750-es évek második felében, a református anyakönyvben nem jegyezték be. Helyben, majd a soproni líceumban tanult. 1781-től Kapolcson, Kővágóőrsön, Palotán tanított; 1783 őszén lemondott és hazaköltözött, itt egy évet töltött, mígnem 1784. december 14-én Perlaki Gábor püspök Nemesdömölkön felszentelte és Nagyalásonyba rendelte. 1792-től Szilsárkányban lelkészkedett, ahol 1799-ben szélütést kapott. Hivataláról lemondott és vejéhez Enesére költözött, ahol élete hátralévő idejét töltötte. 1803-ban még élt. Nyomtatásban Szakonyi János főszolgabíró temetésére írt búcsúversei a következő címmel jelentek meg: Bírói hívség, mellyet Szakonyi János úr hóit tetemei felett 1791. észt. Sz. András hava 18-dik napján nemes-szalóki úri udvarában élő szóval elöl adott. Komárom, 1792. FORRÁS: DREL III. 66. Református vegyes akv. Ili 7-12. HRABOWSZKY 1803. 96.

497