Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (5. Lackovits Emőke) került a ládával együtt. Sérelmezték továbbá azt is, hogy a reformátusok visszaélve létszámbeli többségükkel, magukat előbbre valónak tartják a más felekezetűeknél. A táblabíró és az esküdtek a panaszosok sérelmeit megvizsgálva, az üggyel kapcsolatban hét kérdést fogalmaztak meg, amelyeket 1807-ben hét tanúnak tettek fel, akik az evangélikusok, római katolikusok, nemesek és agilisek közül kerültek ki. A falu evangélikus közössége külön kérelmet is benyújtott, nyomatékosítva sérelmeiket, orvoslást kérve, várva rájuk. Válaszképpen a reformátusok terjedelmes válaszlevelet fogalmaztak meg és nyújtottak be a vármegyéhez, amelyben cáfolták a vádakat, sőt, az evangélikusokat jogtalan követeléssel vádolták meg, hangsúlyozva, hogy az 1791. évi 26. te. értelmében a templomot sem elvenni, sem felosztani nem lehet, sőt, a 12. te.-re hivatkozással újabb villongások kezdetét vetítették előre, hangsúlyozva, hogy a templom a használóké, sőt, a harang is, hiszen azt a reformátusok elődei akkor öntették, amikor még evangélikusok nem is éltek a településen. Nem tagadták ugyanakkor az evangélikus közösség segítségét építkezésükhöz, de hangsúlyozták, hogy azt önszántukból, mindenféle ösztönzés nélkül tették, amely segítségre ők is hajlandók lesznek. Egyébként a véleményük summája valamennyi kérdésben a következő volt: „Állításuk költemény; amire nincs hiteles bizonyítékuk. ” Erre a cáfolatra megszületett az újabb evangélikus beadvány, amely a korábbi kérésüket nyomatékosítva, a visszásságok és egyenetlenségek, alaptalan különbségtételek felszámolását kérték, hangsúlyozva, hogy a reformátusok által citált törvény a protestánsok és a római katolikusok közötti viszályok megszüntetését szolgálta, nem pedig a két protestáns felekezet egymás közötti kapcsolatának rendezését. Hangsúlyosan megfogalmazták, hogy mindenből részt követelnek, sőt, a pénzre váltható javaknak a felére ugyancsak igényt tartanak, továbbá a régi rend visszaállítását szorgalmazták a községláda és kulcsának őrzésével kapcsolatban. A református közösség nem késett a válasszal, határozottan kimondva, hogy semmiféle összeget nem adnak, bizonyítékaik vannak a harang és a templom jogos birtoklására, hiszen amikor már virágzó református közösséget mondhatott magáénak Takácsi, az evangélikusok több helyről ekkor érkeztek a faluba, tehát nincs joguk a református hitéletet szolgáló javakhoz. Erre egy újabb evangélikus válasz született, amelyben már a községi tisztségviselők megválasztásában és a falu vezetésében a római katolikusok jogaiért is szót emeltek, kérve, várva a vármegye döntését. 1808-ban megszületett a várva-várt vármegyei intézkedés. Ennek értelmében a reformátusokat megerősítették az 1790 előtti birtokaikban, viszont az evangélikusok életét, vallásgyakorlását segítendő, a közös területekből nekik is alkalmas részeket kellett kiszakítani, amiért kárpótlásra a reformátusok nem tarthattak igényt Az evangélikusok építkezéséhez a reformátusok egy-egy fuvar felajánlását elfogadhatónak tartották. A haszonvételeket szigorú elszámolással a közösség javára fordítandónak ítélték. Világosan és egyértelműen kimondták, hogy a községbeli hivatalokra felekezeti különbség nélkül a legalkalmasabbakat kell megválasztaniuk. Rendelkeztek a pénzbeli felajánlásokról, továbbá a római katolikusokat megillető közös földből való részesedésükről. Ezt a határozatot a három felekezet képviselői előtt olvasták fel, akik azt tudomásul véve az abban foglaltak teljesítését megkezdték.140 140 VeML IV. 1. b. 48-50/1808. (ХП. 12.) közgy. sz. i. A takácsi evangélikusok és reformátusok viszályának ügye (1806-1808). 48
