Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
Életrajzi kislexikon
ÉLETRAJZI KISLEXIKON tüdőlövést kapott és elhunyt. Jenő elemi ismereteit a Kéttomyúlaki Református Elemi Népiskolában szerezte. Tanulmányait a pápai bencés gimnáziumban folytatta, a Pápai Állami Tanítóképző Intézetben kapott tanítói oklevelet (1946). Később a Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett általános iskolai tanári oklevelet (1965). A második világháború végén, 1944 januárjában leventeként a Német Birodalomba vitték, Kasselnél amerikai fogságba esett és csak 1946 áprilisában tért haza. 1946. október 7-én választotta meg a takácsi református gyülekezet kántortanítónak. 1947-1950 között a presbitérium jegyzője volt. Pál Zsuzsannával 1949-ben kötött házasságából két gyermek született: Zsuzsanna, Szalóky Csabáné tanítónő (1949-2003) és Jenő (1951). A falu néptanítójaként, 1948-1986 között az állami általános iskola tanítójaként, tanáraként meghatározó szerepe volt a község kulturális életében. 1975-1988 között könyvtáros, könyvtárvezető. 1986. augusztus 31-vel nyugdíjba ment, de továbbra is aktív maradt. A helyi tanácsnak megalakulásától (1950-től) több évtizeden át tagja volt. 1985-ben községi elöljárónak, 1990 őszén polgármesternek (a község első polgármesterének) választották. A vezetésével szerezte vissza a község az önállóságát. 2012. augusztus 7-én Takácsiban hunyt el, 10-én tartott temetésén több száz tanítványa, a falu szinte teljes lakossága vett részt. A sírnál Dudinszky Éva református lelkipásztor búcsúztatta. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. Megkapta a 20 éves könyvtári munkáért, a Kiváló Úttörővezető (1967), a 30 éves tanácsi munkáért járó oklevelet, a Pedagógus Szolgálati Emlékérem elismerést (1986). 2010-ben az önkormányzat Takácsi Község Tiszteletbeli Polgára címet (a díszpolgári címet) adományozta számára. A Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karának dékánja a 2012. augusztus 11 —i falunapon kívánta átadni a vasdiplomát, melyet már nem vehetett át. FORRÁS: Szabó Endre Lászlóné gyűjteménye. Nekrológja: „Isten Önnel, tanár bácsi!" Takácsi, 2012. CSÁSZÁR Ferenc id. bognár- és asztalosmester, a Császár Műhely cég alapítója. Takácsiban született 1942. november 15-én a dákai származású Császár Ferenc bognármester (1903-1961) és a takácsi Kozma Lídia (1907-1987) házasságából, egyetlen gyermekként. Az általános iskolát Takácsiban (1959-1957), az ipari szakmunkásképzőt Pápán végezte (1957-1960). 1966-ban köszörűs szakmunkásképesítést is szerzett. 1960-1963 között a Győri Szerszámgépgyárban, 1964—1969 között a Magyar Vagon- és Gépgyár és a Szerszámgépgyár összevonásával létrejött Győri Vagon- és Gépgyárban dolgozott. 1968. január 7-től másodállásbban, 1970-től 2002-ig, nyugdíjba vonulásáig főállásban, iparengedéllyel asztalos munkákat (parketta- és lépcsőgyártás) végzett, a munkafolyamatokat fokozatosan gépesítette. 1971-ben nősült, Boros Ilona (Sárvár, 1946. szeptember 24.) ruhaipari technikust vette feleségül. Házasságukból három gyermek szüetett: Anikó (1972) tolmács és szakfordító, Ferenc (1975) faipari mérnök és Éva (1977) közgazdász. 1962-től 28 évig tagja volt a takácsi községi tanácsnak, majd a körzetesítés után a vaszari közös tanácsnak, több ciklusban a végrehajtó bizottságba is bekerült. A takácsi KISZ-alapszervezetnek 1962-1964, 1966- 1967 között a titkára volt. A Garabics József parancsnoksága alatt működő Önkéntes Tűzoltótestületnek iskolás korától tagja volt. Személygépkocsit 1970-ben, az elsők között vásárolt a faluban. Hobbija a futball; gyári munkás korában a Győri ETO szurkolója volt. FORRAS. Személyes adatközlés, 2016. 481
