Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - VII. Szovjet zászlók alatt (1945–1990)
TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV FORRÁS: VeML PL XXIII. 910. Takácsi község tanácsülést jkv. 1950. december 29. 18. Takácsi, 1950 Boros Lajos evangélikus gyülekezet-történetének részlete a közösség állapotáról Az új gyülekezet. Társadalmi és lelki viszonyok. A takácsi evangélikus missziói gyülekezet a következő községekre és pusztákra terjed [ki]: Takácsi 471 lélek, Nemesgörzsöny 124, Ihász puszta 22, Zsigmondháza puszta 11, Antalfő puszta 2, Pálháza puszta 16, Farkasd puszta 15, Antalháza puszta, Eőry major, Pénzes major, Vaszar 4 lélek. Összesen 666 lelket számlál az 1950. évben. Takácsiban a társadalmi átalakulás befejezést nyert (természetesen viszonylagos értelemben, mert a társadalom mindig változik). Új társadalom áll a régi helyén egyházi vonatkozásban, amelyet sem anyagi, sem származási szakadékok nem tagolnak.912 A gyülekezetei alapító, oskolamestert fogadó, templomot, oskolát és mesterlakást építő nemesek méltó utódai mindazok, akik - akárhonnét származtak is, s akármilyen anyagi körülmények között vannak is - nem kívül, nem is mellette, hanem öntudatosan és hittel benne élnek az egyházban, s a gyülekezet életében nemes szívet- lelket, nemes gondolkozást és magatartást tudnak megmutatni. Természetszerű, hogy a közvélemény sokszor azokra tekint még, akiknek nagyobb múltjuk van a gyülekezetben, akiknek - amint a szólásmondás tartja - elöl kellene járni, de voltaképpen ez is a zöm felzárkózását jelenti: hajlandóságot az együtthaladásra. Örvendetes jelenség, hogy az önállóvá lett gyülekezet első 10 esztendejében sokan voltak már azok, akik nem néztek másra, s nem is mondogatták, hogy másnak hogyan kellene járni, hanem jártak és cselekedtek úgy, ahogy gyülekezetük iránti szeretetük, hívő szívük-lelkük indította őket, biztatva másokat is: sokszor elől. A társadalmi átalakulás a gyülekezet szervezetében, a presbitériumban is érezteti hatását, igaz, hogy a gyülekezeti közvélemény változásának megfelelő lassúsággal. De hovatovább az egész gyülekezet arra vár, hogy a most még sokszor hátrahúzódó ún. kisemberek között mindig többen legyenek, akik istenfélő, templomjáró, igétsze- rető, s a gyülekezet iránt is felelősséget mutató becsületes munkás életükkel bizonyságot tegyenek arravalóságukról, hogy szabályos választás útján helyükbe léphessenek azoknak, akik következetesen kerülik a templomot, az Igét, s a gyülekezetért való felelősség megmutatásának alkalmait. A puszták és a szórványok társadalmában nem a fentebb megmutatott természetes fejlődés, hanem a kormány gazdasági politikája: a földreform hozott döntő átalakulást. A volt cselédek szabad kisegzisztenciákká lettek, s a hirtelen változás megrázó esztendejének átélése után ez számunkra minden vonatkozásban: egyházi [életükre] és hitéletükre is kedvezőnek mutatkozik. 912 A dolgozat bevezetőjében kifejtette, hogy a leányegyház bázisát és vezetését a jómódú nemesi birtokos osztály tagjai alkották a XIX. század elején, akik meghatározták a közösség identitását is. Ezek mellé zárkóztak fel ajobbágyfelszabaditás után a szegényebb birtokosok és a jól gazdálkodó volt jobbágyok, így 1900-ban a gyülekezet három társadalmi rétegből állt: a nemesi származású kisbirtokosokból, a nem nemesi származású kisbirtokosokból, a vagyontalan törpebirtokosoktbó! és napszámosokból. (BOROS 1950. 2.) 1945-ben a környező pusztán élő cselédek is földhöz jutottak és a kisbirtokosok rétegét erősítették. 420
