Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - II. Sonnevend Imre: Takácsi község természeti képe
TANULMÁNYOK — II. Takácsi község természeti képe (Sonnevend Imre) fák (Alnus glutinoso) jelölik, a mederben pedig állóvíz van. Kivételesen, tavaszi vízbőség idején helyenként lassan folydogál bennük a víz. Ezek a régi patakvonalak ma is őrzik a hajdani mocsaras, tocsogós helyeket, itt tavasszal mocsári gólyahír sárgállik, s bennük a posvány sás (Carex acutiformis) akár egy méterre megnövő, tarackos tővel tovaterjedő egyedeinek tömege díszük. Ugyanitt előfordul még a nem védett, de igen szép megjelenésű sárga nőszirom (Iris pseudacorus) is. Számos helyen a fákra is felfutó vad komlót (Humulus lupulus) is láthatunk. Itt kell még megemlékeznünk a Gerence nedves erdeinek egyetlen védett „növényéről”, az éger tinórú gombáról (Gyrodon livius), amely a vizsgálódásaink során ősszel, 2013. október 10-én több nagy, közel 20 cm átmérőjű példány formájában került elő. Magyarországon ez a faj védett, mindenütt igen ritkának mondja a szakirodalom, mivel az élőhelye, a felszíni vizekben bővelkedő patak menti égeresek területe mára már jelentősen lecsökkent. A szomszédos országokban (Szlovákia, Csehország, Ausztria) is hasonló okok miatt nyilvánították védetté. Itt Takácsiban ennek a ritka nagy gombának az előfordulása is bizonyítja azt, hogy a régi Gerence patakmedre ökológiai kapcsolatban állt mindig is a Magas-Bakonnyal, ahol jóval nagyobb területen található patak menti égeres erdő, az éger tinóm eredeti élőhelye. A Gerence menti ültetett erdőket sok helyen 3-4 méter magas veresgyűrű som (Cornus sangienea) cseijeszint borítja. Ez különösen jellemző az Otemető alatti nyárasra, valamint a Bakó-malommal szemközti mély fekvésű erdőkre. Ezeknek az erdőknek a szélein elvétve találhatunk más fafajt is, amelyek spontán, a madarak által terjesztett magok útján települtek ide. Ilyen a vadalma (Malus sylvestris), a diófa (Juglans regia), a fehér szederfa (Morus alba), a vadszilva vagy mirabolán, mirabella {Prunus myrabolana), a zöld juhar (Acer negundo), a nyugati ostorfa, celtisz (Celtis occidentalis). Ugyancsak az erdőszélek változatosabb cserjeszintet is találhatunk, fekete bodzával (Sambucus nigra), egybibés galagonyával (Crateagus monogyna), kökénnyel (Prunus spinosa). Az erdőszéleken, már füves területen itt-ott, elsősorban a Bakó-malom alatti erdő Gerence felőli szélén a színpompás lila virágú őszi kikericcsel (Colchicum autumnale) is találkozhatunk. 9. kép Az őszi kikerics a Bakó-malom közeli erőszélen
