Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - IV. Takácsi a polgári forradalom és szabadságharc idején (1848–1849)
TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV A múlt héten beteghez vittek Takácsiba. Mikor végeztem, egy asszony megszólított, hogy nézném meg az ő betegét is. Eleget tettem kívánságának. Egy háztelek udvarának végében van az a kis kunyhó, illetve csak a feleségéé, míg neki egy hold földje van. A látottakból azt következtettem, hogy itt nem rakott fészket magának a megelégedés. A beteg mégis elégedett volt sorsával, sőt kedélyesnek is mutatkozott. Megtudtam tőle, hogy 48-ban honvédtizedes volt, részt vett a Komárom melletti csatákban, s aztán mikor vége volt a szabadságharcnak, hazajött, s azóta itthon él. Mikor megtudta, hogy a 48-as honvédek segélyben részesülnek, ő is folyamodott, de a már említettem ok miatt el lett utasítva. Különben szegénységével elégedett, azt ő megszokta, legfeljebb egészséges szeretne lenni. Mikor távoztam, megkérdezte, hogy mivel tartozik? Én azt feleltem, hogy mint öreg honvéd semmivel. Erre ily szavakkal replikázott vissza: „No, ha a tekintetes úr megemberölt engemet, hát én is megemberelöm a tekintetes urat”, s az asszonynak kiadta az ordrét, hogy a láda fiából azt a versét adja nekem, mely „48-as honvéd sírnál” címet visel, s melyet alább ismertetek. Míg az asszony ezt kikereste, az öreg büszkén mondta, hogy ő versírással is foglalkozik, mert hát - ért az ilyesmihez. Én zsebre tettem az ajándékot, megköszöntem a viszont szívességet, és jó egészséget kívántam az öregnek. Itthon aztán elolvastam, és bemutatom Önöknek is: 48-as honvéd simái. Nyukszik már az öreg honvéd Tudja minden annak nevét Mert tettei fen ragyognak Ditsőségére a honnak. Jelasits Vindisgrétz Hendszi Jöttek e hont elfoglalni Honvéd csapat a kis sereg Rájok rohant mint fergeteg Szét verték az ellen felet Hlyen tettet ki feledhet Felhágtak a vár falára Kiáltják miénk Budavára Az ily tettek Meg nem halnak Firol Ura fen maradnak Arany betűkkel van írva Agg honvéd fekszik e sírba Békén pihenjen a földbe Kit védett 49-be Igénytelen irka-firka, forma nélküli gondolat az egész; de hát olyan ember írta ki azt az időt nemcsak átélte és keresztül küzdötte, hanem — legalább a maga meggyőződése szerint - versbe is tudja foglalni. Ilyennel pedig kevés telkes gazda dicsekedhetik. Azért éltesse az úristen a mi öreg honvédünket, Kozma János népköltőt még legalább is annyi ideig, amennyi elegendő lesz neki, hogy reá érő idejében egy-egy eposzban feldolgozza mindazon eseményeket, mik vele azon csatákban történtek, amelyekben 50 év előtt része volt. 356
