Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - IV. Takácsi a polgári forradalom és szabadságharc idején (1848–1849)
TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV ezek közé sorolhatjuk a későbbi tudatos faültetési akciókat. 1914-től a háborús terhek lehetetlenné tették a beruházásokat. Takácsi életében a közbirtokosság által 1857-1858-ban végrehajtott tagosítás teremtette meg az alapját a polgári tulajdonviszonyoknak és a szakszerű mezőgazdasági gazdálkodásnak7'7. A korábban szétszórt birtokok egy tagban való kimérése nagyobb kockázatot jelentett természeti csapások idején, ami ellen jég- és tűzkárbiztosítással és egyéb biztosítási formákkal lehetett védekezni. Az épületek tűzkárbiztosítása terén a község és az egyházközségek mutattak jó példát, amelyek a középületeket (községháza, templom, paplakok, tanítólakások, iskolák) biztosították. Példát mutattak abban is, hogy épületeik felújításakor korszerű építőanyagokat használtak a tetőt pedig cserépre cserélték ki. A község a tűzkárok megelőzése érdekében 1855-ben korszerű tűzi fecskendőt szerzett be,717 718 később pedig felállította az önkéntes tűzoltótestületet, melyet tűzoltókocsival, tömlőkkel, és egyéb szükséges felszereléssel látott el. A község lakosságának túlnyomó többsége (1910-ben 85,4%-a) mezőgazdaságól élt, így a mezőgazdasági kisüzem modernizációja, termelékenységének és költséghatékonyságának növelése volt a község fejlődésének záloga. A beruházásokhoz (eszközök, gépek vásárlásához) jelentős tőkére volt szükség, melyet társulással vagy hosszú- lejáratú banki kölcsönnel lehetett biztosítani. A nagyobb gazdák társulással vásároltak cséplőgépet, kölcsönnel traktort. Míg a jól gazdálkodó, takarékosan élő tehetősebbek sikerrel alkalmazkodtak a kapitalista viszonyokhoz, a szegényebb családok tagjai a városba költözéssel, munkavállalással reméltek jobb jövőt. Az 1880-as évektől megindult, a századfordulón felerősödött az amerikai kivándorlás, melyet erre szakosodott cégek és ügynökeik szerveztek. A szőlőkultúrát a községben 1890-es évek második felében pusztította el egy addig ismeretlen betegség, a filoxéra (szőlő gyökértetű) támadása, amely után már kisebb területen állt helyre a szőlőtermelés. Míg 1895-ben 27 kh, 1935-ben mindössze 5 kh területen termeltek szőlőt.719 A filoxéra 1880-ban jelent meg Veszprém megyében, s egy évtized alatt hatalmas pusztítást vitt véghez.720 A mezőgazdaság mellettfontos szerepe volt az iparnak, amelynek a piaci feltételei is lényegesen megváltoztak. A céhes ipart felszámolták, az iparosok ipartársulatokba tömörülve tudtak versenyképesek maradni. A gyáripar számos hagyományos mesterséget háttérbe szorított, majd megszüntetett, miközben számos új foglalkozás, szakma született. így tűntek el a takácsi takácsmesterek és velük évszázados tudásuk, s így születtek meg a gyári munkások (betanított és szakmunkások), az új osztály képviselői. Sikeresen alkalmazkodott a tőkés viszonyokhoz a malomipar: a Gerencén lévő malmokat korszerűsítették, termelésük a helyi és környékbeli lakosság igényeit is kielégítette. Történetük végére 1949-es államosításuk, majd leszerelésük tett pontot. Az 717 A polgári földtulajdon kialakulásának jelentőségét 1894-ben találóan fogalmazta meg Tagányi Károly (1858-1924) agrártörténész: „Korunkban általános az a törekvés, hogy a földbirtok tulajdona mentői korlátlanabbá és személyesebbé váljék. A magyar joldbirtoknál ez az elv a legnagyobb közvetlenséggel. jogilag: az ősiség eltörlésében, gazdaságilag pedig: a tagosításokban jutott érvényre. ” TAGÁNYI 1977. 337. 718 DREL III. 66. Kurátori számadások 1829-1855. 133. A református egyház 1855. november 18-án 11 forint 40 krajcárral járul hozzá a fecskendő vételéhez. ™ ILA-KOVACSICS 1964. 367. 720 LICHTNECKERT 1990. 290-294. 317
