Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - IV. Takácsi a polgári forradalom és szabadságharc idején (1848–1849)

TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV A katonai megszállásnak a magyar hadsereg tavaszi hadjáratának sikerei vetettek véget. 1849. április vé­gén ismét magyar zászlók lengtek a templomtornyokban. Takácsi község elöljárósága 1849. január 28-án közgyűlést hivott össze, amelyen a hódolati nyilatkozatot megtárgyalták és elfogadták A központi utasítás­nak megfelelő szöveget a hatóságok elfogadták míg másutt új nyilatkozat megiratására kötelezték az elöl­járóságot. Alolírottak, Takátsi helység bírája, elöljárói, ’s egész közönsége712 ezennel adjuk emlékül, hogy miután a’ Veszprém városában megtelepedett cs. kir. katonaság pa­rancsnokának rendelete következtében a’ megye részéről f. január hó 20-án tartott bi- zottmányi ülésből Őfelsége Ferencz Jó[z]sef iránt hódolat ’s engedelmesség nyilvá­níthatott, és Fiáth Ferentz713 ideiglenes kir. biztos cs. kir. kamarás és tanácsos úr meg­hagyásából mi is hasonló hódolati nyilatkozmány adásra felszóllíttattunk volna: ezen­nel kijelentjük, hogy miután mind Őfelsége 5- Ferdinánd magyar király, mind pedig annak fenséges testvére, Ferentz Károly cs. kir. főherczeg - kit az uralkodás közvetlen illetett volna - múlt évi december 2& Olmützben kiadott nyilatkozványukban a’ trón- rul ünnepélyessen lemondottak, az uralkodóház örökösödési rendét megalapító hazai törvények értelmében Ferencz Jó[z]sef Őfelségét a’ nemzet királyának elismeijük, és néki törvényszerű engedelmességet fogadunk. Egyébbiránt Őfelségének trónra léptével kiadott királyi nyilatkozata bizton re­ménylenünk engedi, miszerint uralkodása folytán a’ nemzetnek alkotmányos jogai csonkulást nem szenvedendnek, sőt, inkább Őfelsége törvények iránti buzgalmánál fogva az országnak elődei714 számos koronázási esküjével megerősített szabadságát, ’s nemzetiségét, ’s különösen a’ legújjabb törvényekben gyökeredzett független önál­lását, mint féltékenyen őrzött legdrágább kincseit, épségben, sérthetetlenül megtar- tandja, ’s népei jóllétének, ’s boldogságának előmozdítása, és öregbítése atyai szívé­nek fő törekvése leend. Melly hódolatunkról kiadtuk ezen saját neveink aláírásával, ’s helységünk élő petsétjével megerősített nyilatkozványunkat. Kelt Takátsi helységben az 1849- évi január hó 28- napján tartott községi gyüle­kezetünkből. [Aláírások: Ns Kováts István helységbíró, 12 esküdt, 2 kisesküdt, 16 lakos.] Jegyző: Bolla Pál m. p. P. H. FORRÁS: Takácsi helység hódolati eskünyilatkozata. Takács, 1849. január 28. Ve ML IV. 153. 64/1849. sz. 5. Pápa, 1849. szeptember 14. A megszálló osztrák császári katonaság parancsnokának rendelete a nép lefegy­verzéséről, az adószedésről, a forradalmi jelképek betiltásáról Báró Kulmer cs. kir. őrnagy715 úr újabbi rendeletéi folytán meghagyatik a’ helységek bíróinak 712 értsd: községe 713 Fiáth Ferenc 1849. január-áprilisa közt volt a megye császári-királyi biztosa. 714 A szövegben hibásan: eldődei 715 Báró Friedrich Kulmer a cs. k. 3. (ogulini) határőrezred őrnagya, 1849. július-augusztusban Nagyka­nizsán, majd Pápán helyőrségparancsnok, ezután a Zala megyében állomásozó cs. k. dandár parancsnoka, 1850-től a 7. (bródi) határőrezred alezredese. HERMANN-MOLNÁR 2000. II. 130., 225., 227. 314

Next

/
Oldalképek
Tartalom