Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - IV. Takácsi a polgári forradalom és szabadságharc idején (1848–1849)
TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV (31 személy) élt Takácsin, 5 családfő kocsmabérlő, 1 szabó volt. A Berger nevű család már 1764 előtt, a Schwarz család 1815 előtt, a Gyömrőről származó Klein család 1828 előtt (egy másik ága 1845 körül), a bakonyszombathelyi Réz család 1840 előtt, a Polák család valamikor 1845—1847 között telepedett le a faluban.707 Május folyamán megkezdődött a honvédelem céljára az adománygyűjtés, júniustól pedig az első önkéntes alapon szerveződő honvédzászlóaljak felállítása. A nemzetiségek mozgolódása nyomán egyre világosabbá vált, hogy az ország szuverenitásának megőrzése érdekében önálló hadsereget kell szervezni. A honvédelem céljára Takácsiban szinte mindenki adakozott: a szegényebbek néhány krajcárt, a gazdagabbak néhány forintot. Példát Németh Gábor református lelkész mutatott, aki Balogh Ferenccel együtt 8 forintot adott.708 Július-augusztus folyamán a megyei nemzetőrséget a várható horvát támadás megakadályozása érdekében a baranyai Dráva-vonalhoz rendelték, aminek következtében a kivezényelt takácsi nemzetőrök is szolgálatot teljesítettek A kezdeti lelkesedést lelohasztotta, hogy elszállításukra a nagy nyári munkák idején került sor, s az ellenség csak szeptember 11-én indította meg támadását - így anélkül tértek haza, hogy ellenséget közelről láthattak volna. A horvát támadás, majd december közepétől az osztrák császári hadsereg általános támadása a magyar kormányzatot arra késztette, hogy mielőbb felállítsa az országgyűlés által megszavazott 200 ezer főnyi hadsereget. 1848 szeptemberében Pápa központtal szervezték meg a 1. dunántúli önkéntes zászlóaljat (a későbbi 70. honvédzászlóaljat), amely részt vett a szeptember 29-i pákozdi, majd október 30-i ausztriai schwechati ütközetben. A zászlóaljban takácsiak is szolgálhattak A honvéd újoncozás Veszprém megyében még 1848. november-decemberben lezajlott, aminek során Takácsiból 23 újoncot állítottak ki a 19-22 éves korosztályból. Közülük egyesek a 6. Württemberg és 9. Miklós huszárezredben szolgáltak és részt vettek a tavaszi hadjáratban — így az április 2-i hatvani csatában -, míg másokat a gyalogos honvédzászlóaljakba osztottak be. Az osztrák támadás nyomán 1849. január-április vége között Veszprém megye is katonai megszállás alá került, melynek a sikeres tavaszi hadjárat vetett véget. A megszállás idején a lakosságot elszigetelték a Debrecenbe áttelepült magyar kormánytól és országgyűléstől, mellyel mindenféle kapcsolatot megtiltottak. A települések elöljáróit a császár iránti hűségeskü letételére, a fegyverek beszedésére és beadására kötelezték. A katonai térparancsnokságok és az alárendeltségükben ténykedő polgári biztosoknak - Veszprém megyében Fiáth Ferenc (1815-1885) cs. k. biztosnak — az utasítását maradéktalanul teljesíteni kellett, hiszen statáriumot léptettek életbe. Az 1849. április végétől újra berendezkedő magyar uralom idején visszaállt a polgári igazgatás, melynek élén — az előző évhez hasonlóan - a radikális főispán, Hunkár Antal (1763-1862) állt, aki gondoskodott az újabb újoncozás sikeres végrehajtásáról, a nemzetőrség újjászervezéséről, a közrend fenntartásáról. Ekkor lett honvéd Takácsiból többek közt Horváth Ferenc, Horváth Lajos, Kovács János és Pintér Sándor. A magyar függetlenségi harc sorsát az Ausztriával szövetkező orosz cár haderejének ellentámadása pecsételte meg, amely az észak-magyarországi és erdélyi frontokon 707 VeMLIV. l.h. A pápai járás zsidóságának összeírása, 1848. 708 Az 1848 júniusáig begyűlt adományokat közli: VERESS D. 1998. 72-73. 310
