Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - III. A község a késő rendi korszakban (1711–1847)
TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV Pál bort mért. Ott lévén már akkor egy szegény faragó ember, vagyis áts, de a’ kinek nevét nem tudom, ’s ugyan Pintér János és Szabó Istvány helybéli takácsok is ottan boroztak. Én amént bementem, az ágy mellett lévő karosszékbe leültem és pipáztam. Csakhamar elküldé küldözgetni az átsot Szabó Istvány a’ szobából, hogy miért nem mén haza. Az áts arra azt találta mondani:- Miért mennék, te nem veszel nékem egy ittze bort is, én magam keresem a’ pénzt, ’s ha van, veszek rajta bort is. - Arra Szabó István, ki már boros volt, az átsot pofon vágta, és a’ szobából kitaszította. Azután Pintér Jánosban kapott, a’ mint a’ beszédekből kivettem, hogy Pintér Szabó Istványt a’ czéh által megbüntette. Ugyan Pintért is pofon vágván Szabó, a’ szobából kivetette, ’s azzal hozzám fordulva azt mondotta:- Ugye ötsém, derék ember vagyok? - én bizonyítottam, hogy a’ bizony kend. Ő pedig aztat feleié:- De én is gondolom, hogy náladnál is külömb ember vagyok. - Én arra azt mondám:- Nem bizony kend. - S kérdé, miért? - Én arra azt feleltem:- Mert én nemes ember vagyok és őfelségét is szolgáltam. - Engemet azonnal pofon vágott, én a kalapomat felvévén a’ földről, azt mondottam:- Ejnye, István bátsi, miért vágott engem pofon? Sohase vétettem kendnek. De ő azt mondá:- Hát miért mondod, hogy nállam külömb ember vagy? - Engemet ismét, hogy előbbeni állításom mellett maradtam, pofon vágott, ’s azt cselekedte véllem harmadszor is, mikor ezen mondására, „hogy ha százan legyetek is, meg kell halni”, én a szobából kiszaladtam, de a’ konyhában utolérvén engemet, megfogott, ’s a falhoz vágott és a’ nyakravalóm alá tévén kezét, fojtogatott, én pedig - hogy magamon segítsek, egy fehérvári bicsakot kihúzván a’ zsebemből, azzal ötét megszúrtam, ’s a’ szúrás hasát érte, ő mégis engemet a’ konyhából a’ szobában béhúzott, hol észre vévén rajta, hogy a’ szája vérzik, elszaladtam, ’s a’ bitsakomat kívül mindjárt elhajítottam.680 FORRÁS: VeML IV. I. b. 937/1835. április 23. közgy. sz.: Tanúvallomások nemes Balassa Bálint gyilkossága ügyében. 44. Takácsi, 1839. március 26. A takácsi katolikus tanító díj levele Contractus. Alól megirattak, tekintetes nemes Veszprém vármegyében, Takátsi helységben a’ pápista részről lévő lakosok közönségesen adjuk tudtára mindazoknak, a’ kiknek illik, azon contractus levelünk értelme szerént, hogy fötisztelendő Odor Ferentz vaszari plébánus urunknak edgyet értésével fogadtuk meg oskolamesterünknek az 1839-esztendőben megesendő Szent György naptul fogva az 1840- esztendőben megesendő Szent György napig dereskei mestert, Farkas Lászlót egy esztendőre, a’ kinek is hív 680 értsd: elhajítottam 295
