Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - III. A község a késő rendi korszakban (1711–1847)
TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV 5 máris megfogalmazható a harmadik kettősség: szegény község - vagyonos közbirtokosság. A nemesi község 1848 előtt éppúgy, mint 1848 után, sőt, még a XX. században is, a közbirtokosság hathatós támogatására szorult. Ingatlanvagyona ugyanis nem volt, bevételei az adóból, büntetéspénzből származtak. A kétfajta önkormányzat szorosan egybefonódott, egymásra volt utalva. Pénzügyileg csak 1892-ben választották szét egymástól. Takácsi lakosságának a vezető erejét a nemesség jelentette, de a jogilag egységes nemesség is több rétegre tagolódott: a birtok nagysága szerint megkülönböztettek jómódú gazdákat, kevésbé jómódúakat, kis- és törpebirtokosokat, sőt birtoktalanokat, akik más szolgálatába szegődve (napszámosként, szolgaként) keresték kenyerüket. A jómódúak is végeztek fizikai munkát, de másokat is alkalmaztak gazdaságukban. Jobbágyuk azonban nem volt. A nemesek és jobbágyok közti átmeneti réteget alkották az agilisek: azok a jobbágyok, akik nemes lányt vettek feleségül, s a hozomány révén nemesi birtokhoz jutottak.537 Nemesi birtokuk, nemesi telkük, telekre épült lakóházuk után nem adóztak, de személyük után adót fizettek és közmunkákra is kötelezték őket. 1837-től a helytartó- tanács elrendelte, hogy állatállományuk, mesterségük és kereskedésük alapján is adó alá kell venni őket.538 Mivel nemesi jogú birtokaikat fiaik örökölték, ők is agilisek maradtak. Az egyre gyarapodó számú agilisek külön adóztatása arra ösztönözte a takácsi birtokos nemeseket, hogy az agilisektől elkülönüljenek, és arra kényszerítsék őket, hogy külön elöljáróságot válasszanak Ez 1742-ben meg is történt, így a nemesi község mellett létrejött az agilis község, amely 1848-ig működött.539 Elén az agilis bíró állt, aki mellé elöljárókat választottak A nemesi községgel ellentétben nem használt önálló pecsétet. Nemesi birtokot nemcsak beházasodással, hanem zálog címén is szerezhettek a jobbágyok: kölcsön fejében a birtokos tartós használatba adta a birtokát, s ha a törvényes határidő lejártáig nem váltotta vissza földjét, az a zárlogbirtokos tulajdonába ment át. Ahogy korábban, a XVIII—XIX. században is viszonylag sok zálogbirtokossal (nemessel, nem nemessel) találkozunk a győri és veszprémi káptalani jegyzőkönyvekben, illetve a vármegyei iratokban. A zsellérek árendásként is bírhattak nemesi telkeket, de azok tulajdonjoga a bérbeadóé maradt. A helyi társadalom legalsó rétegét alkották a nem nemesek: a jobbágyrendűek, akik vagy állandó, vagy ideiglenes lakosoknak számítottak. Az anyakönyvekből kitűnik, hogy a jómódú birtokosok kiépítették majorságukat, ahol juhászokat, lovászokat alkalmaztak. Mesterházy Jánosnak volt juhásza és több szolgája (1720-1722), Köves Adám majorgazdát alkalmazott (1721), Kalmár János és Széki György szolgálót tartott (1722), Vigyázó úr is juhászt fogadott (1740).540 537 Zsoldos Ignác az agilis fogalmának szűkebb és tágabb értelmét határozza meg: „Némellyek - ’s tán helyesen - csak a nemes nőt feleségül bíró nemteleneket értenek ezen; mások - tán kelletén túl - az ittyesek ’ maradékit is. ” ZSOLDOS 1842. П. 13. 538 ZSOLDOS 1842.11. 13. 539 A takácsi agilisek panaszlevele Veszprém vármegyének. Takácsi, 1742. VEMLIV. 1 .t. Besorolatlan közgyűlési iratok, 1742. április 27. közgy., szám nélkül. 540 DRELIII. 66. Református I. sz. vegyes anyakönyv 1720-1747. 234
