Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - III. A község a késő rendi korszakban (1711–1847)
TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV III. A KÖZSÉG A KÉSŐ RENDI IDŐSZAKBAN (1711-1847) A XIX. századi liberális történetírás a XVIII. századot általában hanyatló kornak, a tespedés évszázadának tekintette, holott a török uralom megszűntét, majd a Rákóczi- szabadságharc lezárását követően békés időszak következett, amely Magyarország számára gazdasági és szellemi téren is fellendülést hozott. A nemesség politikai hatalma stabilizálódott, a rendi társadalom a későbarokk korban utolsó virágkorát élte, melynek építészeti örökségét ma is csodáljuk A Habsburg birodalom részét képező Magyarország és Erdély közigazgatását, gazdasági-kulturális infrastruktúráját modernizálták. A birodalom fennmaradását az állandó hadsereg és jól szervezett államapparátus garantálta. A felvilágosult abszolutizmus képviselői, Mária Terézia (1740-1780), majd fia, II. József (1780-1790) számos reformot vezetett be, amellyel Magyarország versenyképességét is növelte. A kétségtelen fejlődés ellenére az ország perifériális helyzetben maradt. Nyugat-Európához viszonyított elmaradottságát a külföldi - angol, francia és német - utazók is érzékelték és megörökítették523 A betelepítéseknek köszönhetően az ország lakosságának nemzetiségi összetétele még sokszínűbbé vált, a magyarság létszámát tekintve is kisebbségbe került, amely a nemzeti-nemzetiségi mozgalmak kibontakozásakor felszínre hozta a lappangó ellentéteket, amelyek először kulturális-politikai színtéren jelentkeztek, majd 1848-1849-ben már fegyveres konfliktusban csúcsosodtak ki. Az országban zajló társadalmi átrendezés Veszprém megyét is érintette: a kormányzat a végvárakat felszámolta, kiváltságaik megszűntek, az egykori garnizonvá- rosok-mint Csesznek, Palota, Pápa vagy Veszprém -polgárvárosokká alakultak s a falvakhoz hasonlóan új bevándorlókkal gyarapodtak A világi és egyházi földesurak többségében katolikus telepeseket fogadtak be, aminek következtében a megye a többnemzetiségű megyék sorát gyarapította. A pápai Esterházy uradalom számos pusztájára, falujába katolikus németeket telepített, birtokközpontjába pedig Európa minden tájáról befogadott iparosokat és kereskedőket, az olaszoktól kezdve a szerbeken, hor- vátokon át a csehekig és németekig, akik nemzedékeken át sikeresen illeszkedtek be az alapjában magyar nyelvű és kultúrájú város társadalmába. A földesúri településpolitika következtében Takácsi tágabb környéke is többnemzetiségűvé vált. Takácsi község népessége a XVII. században is megőrizte folytonosságát, majd a század végétől lélekszámban is gyarapodott. A közvélekedéssel szemben nincsen arra bizonyíték hogy a kurucok és labancok dunántúli összetűzésének időszakában (1704- 1710) a falu komolyabb károkat szenvedett volna. A lakosok az 1740-es évek közepéig békésen éltek egymás mellett, felekezeti villongásnak nyoma sincs.524 A község jogi helyzete nem változott: nemesi község maradt, afalu határa a nemesi birtokosok kezén volt. A birtokos nemesek határozták meg a község önkormányzatát, 523 G. GYÖRFFY 1991.15-33. 524 BÁNKÚTI 2005. Az alapos levéltári forrásfeltáráson alapuló munka Takácsit meg sem említi. 227
